A héten kaptam levelet Szekrényessy Attilától, ami számomra annyira fantasztikus, hogy a levélváltásunk néhány részletét, szerkesztett formában közzé kell tennem:
Szekrényessy Árpádné született Lossonczy Albina (1854-1906) Borsod falu földbirtokosa volt. Borsod (ahová a képeslapot címezték – a szerk.) ma Edelény város része. Az életéről, életükről 2006-ban írtam könyvet Egy borsodi udvarház története címen. Szekrényessy Árpád a helyi tájház és kicsiny múzeumnak is névadója. (…)
Szekrényessy Árpádné kényes, kissé nyafka hölgy volt. Idős korában némi hipochondriával is tetézte nem túl könnyű természetét. Férje az életvidám, megyeszerte méltán népszerű huszárfőhadnagy és kultúrmecénás halálakor az edelényi református templomban – 2 kg arany értékű – orgonát készíttetett, és arra emléktáblát helyeztetett el felesége számára, amely mind a mai napig megtalálható a Lossonczy és Szekrényessy címerrel díszítve. (…)
Nekem Árpád bácsi és Albina néni üknagybátyám és nagynéném volt. Tekintve, hogy több éves kutatás révén ástam elő, mindazt, amit róluk tudok, és körülbelül 400 levéltári forrással alátámasztottam, nekem ők többet jelentenek egy-egy távoli rokonnál.
Ezért írtam önnek, ezért kötődöm ezer szállal azon kevés megmaradt relikviához, ami még fellelhető velük kapcsolatban. Ez többek között azért is fontos számomra, mert a 10 szobás kúria teljes berendezése, annak eladását követően Pestre került és a II. világháború alatt egy pincében elégett. (…)
Igen, Károly a név. (A képeslap előlapján látható aláírás – a szerk.) Ez losonczi Lossonczy Károly, Szekrényessyné bátyja, aki sajószentpéteri birtokos volt. Vesztét előkelősködő felesége (vajai Vay Gyula és gróf Vay Ida leánya) Vay Leonie okozta, aki szépsége mellett arisztokratikus hajlamát is örökölte anyjától. Lossonczyné hihetetlenül szórta a pénzt, amit pedig a sajószentpéteri birtok még jó termésű esztendőben sem bírt el. Ez folyamatos kölcsönökhöz, majd a birtok betáblázásához vezetett. Így szállt át a Sajó-völgyi birtok Jenő testvérére, és így került Károly afféle szinekúra hivatalba, Bábolnára, ahol a magyar királyi gazdaság igazgatója lett.
A pénz itt sem volt elegendő, és az asszonyi uralom alatt élő férfi, ivásra adta a fejét. Végső bukását egy váratlan minisztériumi ellenőrzés okozta, ahol – az előzetes figyelmeztetés ellenére – ittasan, dülöngélve jelent meg a delegáció előtt. (…)
Szekrényessy Attila