2025.08.27. (szerda)

Tiszavirág-szindróma

Tiszavirág-szindróma

Dátum:

Vasárnap délelőtt tört rám. Amikor tudatosult bennem: vége, 360 napig kell várni a következőre. És hiába megyek le a térre, nem találkozok senkivel, nem ehetek egy jót a fák alatt, és a zene se szól. Lehet, hogy egy idő után megunnám, mégis jó lenne a kutyaharapást szőrével gyógyítani.

Eszem ágában sincs objektívnek lenni. Főleg, hogy vasárnap szabályosan szenvedtem, amikor láttam, hogy nincs már a helyén a Sóház utcai kapu, a Galéria mellől eltűntek az esernyők, a színpadok és csak pár bódé emlékeztet a Tiszavirág Fesztiválra. Vacsoránál meg rádöbbentem, hogy napok óta nem töltöttem otthon az estéket, és ez senkit sem zavart, mert lényegében a többiek is így voltak ezzel. A fiam kérdezte, mi volt idén más, hogy egy nap után ennyire hiányzik. Nem tudom. A programokat nézve a Tiszavirág Fesztivál mindig más, miközben belül, nekem ugyanaz marad. Különös hömpölygés.

Amit persze sült kolbásszal, friss kenyérrel és uborkával nyitottunk a fák alatt. Hogy aztán egyik este se maradhasson ki a rétes, amikből így se tudtam az összeset megkóstolni. És jött az új szerelem, a badacsonyi Léránt pincészet barrikolt vörösbora, amit második nap már ismerősként köszöntve töltött a gazda. Meddig lesz elég az utolsó napon vett palack? Lesz-e olyan jó íze, mint a Sóház utcán vagy a színpadok előtt bóklászva?

Ahol valamelyik este rájöttem a Tiszavirág Fesztivál egyik fontos értékére. Ami eddig is megvolt, csak nekem nem sikerült megfogalmaznom magamnak. Ám amikor éppen harmadjára néztem a ZAP Show-t, akkor a Pálinkaland legendás lakókocsijánál, eszembe jutott. A Tiszavirág olyan ajtó Szolnoknak a nagyvilágra, amelyen keresztül valódi művészek, a maguk valójában közlekednek. Az Örökség fesztivál mellett jelenleg ez az egyetlen eseményünk, amikor élő, nemzetközi produkciókat láthatunk a városban. Amikor, ha csak egy picit is, de részeseivé válhatunk a világ kulturális mozgásainak. A hideg kiráz, ha eszembe jut: a világ egy része, a maga valóságában – nem filmen, nem neten, nem elmesélve – ebben az öt napban köszönt be hozzánk. És viszik a hírünket más fesztiválokra, más városokba. A világba.

Miközben persze a magyar produkciókat is szeretni lehet. Nem tudom, mikor éreztem utoljára olyat, hogy egy koncert első hangjaira kiráz a hideg. Pláne harminc fokban. Márpedig Karácsony James ezt okozta. Úgy szólalt meg élőben, mint a negyven évvel ezelőtti, stúdióban kevert lemezeken. És ott voltak a fiatalok. Aurevoir meg Siklósi Örs rajongó lettem.

Örs produkcióját nézve arra is rá kellett döbbennem, hogy lassan felnő egy olyan szolnoki generáció, akiknek már alapélményük – és talán igényük – a Tiszavirág Fesztivál, akik azt tartják természetesnek, hogy amikor vége a tanévnek, valami olyan kezdődik a Tisza parton, amin ott kell, kint kell lenni. Akár matrózblúzban, az évzáró után a fűben ülve. Elővettem régi fesztiválos képeket. Akiket azokon még én vittem ki, ma már egyedül mennek, találkoznak, és szólnak, hogy majd jönnek. Az övék is lett a Tiszavirág Fesztivál.

Meg talán a hiánya is.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Évfordulók 2021 (1.): Épített örökség

Az első városháza 210 éve épült a szolnoki piacterén, 165 esztendős az első bérházunk, 125 éves a kórház és a kaszinó, 80 éves lenne a honvéd kórház, 45 éve pedig beemelték az első panelt a Széchenyin. Idén is lesznek kerek évfordulók. Az első részben épített örökségünkből válogatok.

Emlékezés a 120 éves Zsinagógánál

A Szolnoki Zsinagóga 1899-es átadására emlékeznek március 19-én a városi hitközség szervezésében. A helyi zsidóság és a templom történetéről szóló előadások mellett Klein Judit és zenekara valamint a Szolnoki Szimfonikusok vonósnégyese is koncertet ad. Berman Dávid hitközségi elnökkel beszélgettünk.

Kinek a szobra?

Bergendy István, Örkény István, Paál István, Schwajda György, Ökrös Oszkár. Közös bennük, hogy bár megérdemelnék, még sincs szobruk Szolnokon. Közterületen és középületben szobrot állítani nem magánügy. És itt most nem az édesapját tisztelő fiúról, inkább Szolnok állapotáról lenne szó.

bSZ2011: A könyvtár

Sokáig nem értettem, hogy a hatvanas években készült képeslapokon miért látszik egy lőtorony a megyei könyvtár mai épületének tetején. A hatalmas vörös csillagra pedig csak akkor találtam magyarázatot, amikor elkezdtem kutakodni az épület múltja után.