Szandaszőlős „főtere” tulajdonképpen a Krúdy Gyula és a Simon Ferenc utcák találkozásánál kezdett kialakulni valamikor a múlt század közepén. (Akkor persze még a Kossuth Lajos és a csak 1966-ban elnevezet Gorkij utca találkozott itt.) Ehhez minden bizonnyal hozzájárult, hogy a tér sarkán áll és fejlődik 1891 óta a szandai általános iskola, illetve itt kapott helyet 1962-ben a helyi művelődési ház, sőt évtizedeken keresztül ide járhattak az önálló község, majd városrész mozijába, azaz a Terv filmszínházba.
Ugyanakkor azt gondolom, a tér és a központi szerep kialakulásában komoly szerepet kaphatott, hogy az építési telkek osztása révén, a hatvanas évektől Szolnok egyik „kertvárosává” váló településrész közlekedési csomópontja is ez lett, azaz sokáig itt fordultak a 7-es és a 8-as buszok. Mindenesetre talán tényként rögzíthetjük, hogy ez egy inkább kertekkel, mintsem házakkal és épületekkel határolt „tér” volt sokáig.
Szandaszőlős központi terének mai képét bő tíz évvel ezelőtt egy európai uniós pályázatnak köszönhetően kezdték kialakítani több mint félmilliárd forintból. Ennek befejezéseként döntött Szolnok város képviselőtestülete úgy, hogy a korábban név nélküli területet Lengyel Antalról nevezzék el. A névadásra 2011. november 26-án, az uniós beruházás zárásaként került sor, amikor azonban még messze nem így néztek ki a tér körüli épületek, mint ma. A művelődési házat ugyanis csak 2012-ben újították fel, az úgynevezett „moziboltba” pedig csak később költözött ki a belvárosból a Coop központja.
Lengyel Antalnál (1839-1906) egyébként nehezen lehetett volna méltóbb nevet találni Szandaszőlős főterének. Lengyel ugyanis nemcsak Szolnokon született és kezdte meg tanulmányait, de Amerikát megjárva – ott tapasztalatokat és nem kevés pénzt gyűjtve – ide is tért vissza, hogy aztán vagy három évtizeden keresztül sokat tegyen a város fejlődéséért. Így például hatalmas (200 ezer négyzetméteres) birtokot vásárolt Szandán, amiből 18 holdon 70 ezer (!) tőkés szőlőültetvényt hozott létre. Ezzel pedig nemcsak azt bizonyította, hogy ezen a területen ismét érdemes szőlészettel és borászattal foglalkozni, de sok szolnoki családot is rávett arra, hogy példáját kövessék. Egyes visszaemlékezők szerint Lengyel birtoka még a második világháború idején is megvolt, sőt a Vörösmező és a Simon Ferenc utcák sarkán az ő egykori borháza és oltványháza áll, kastélyuk pedig a mögötte lévő benzinkút területén volt valamikor.
Lengyel Antal nemcsak Szanda (a Szandaszőlős név igazán csak a második világháború után honosodott meg) felvirágoztatásán dolgozott, de tevékeny részt vállalt a Szolnok ipartestületének megszervezésében, sőt annak székházát is ő építette a mai Szapáry úton. De részese volt az iparos oktatás beindításának, sőt a helyi vállalkozókat segítő hitelintézet felállításában is. Nem véletlen, hogy egyetlen szobra az időközben emeletessé lett Szapáry úti székház homlokzatára került 2013-ban. Azaz két évvel azután, hogy közterületet is elneveztek róla a városban, tehát pótolt valamit Szolnok egy nagyszerű szülöttjének emlékezetében.
A legtöbb utcakeresőben persze hiába írjuk be Lengyel Antal nevét, nem fogja megtalálni. Ennek leginkább az lehet az oka, hogy a városrész tér fontos épületei hivatalosan nem ezen a közterületen vannak. Mert bár az iskola főbejárata egyértelműen erről a térről nyílik, az ugyanúgy a Simon Ferenc (korábban Gorkij) utcában áll, mint az egyébként inkább itt lévő művelődési ház, takarékszövetkezet vagy éppen a szandai óvoda. De hiába nyílik a térről a „mozibolt” és a mellette lévő patika, azok is a Krúdy utcában vannak hivatalosan, így a szandaszőlősi Lengyel Antal térre nem nagyon hoz levelet a posta.
Szandaszőlős „főterének” igazi különlegessége a közepére 2014. április 4-én felállított Szőlővivők című szobor. Pogány Gábor Benő, Szolnokon élő és alkotó, Munkácsy-díjas szobrászművész – a hatalmas szőlőfürttel együtt – háromalakos alkotása lényegében egy kúton áll. Összességében pedig kiváló jelképe ennek a falunyi méretű városrésznek, amelynek az elmúlt évtizedekben folyamatosan fejlődik és alakul a központja. Nincs kétségem afelől, hogyha valaki tíz év múlva újra körülnéz itt, újabb szobrokat, megújult vagy teljesen új épületeket talál itt. Nem is beszélve azokról a közösségi eseményekről, amelyek életet visznek az épített környezetbe, és valódi főtérré tesznek egy ilyen közterületet.
(Archív kép: MANDA)
