Az 1956-os forradalom egyik keveset emlegetett következménye, hogy a magyar tervgazdaság egy kényszerű, második hároméves terv (1947-1950, 1957-1960) után csak 1960-ban futhatott neki a második ötéves tervidőszaknak (1961-1965). Az ilyen terveket természetesen nemcsak országos, de alsóbb és „ágazati” szinteken is elkészítették. A megyei napilap 1960. április 2-ai számában – fontos a dátum: „felszabadulásunk” 15. évfordulója alkalmából – közölt fotó bizonyítja, hogy ez Szolnokon, a városfejlesztés tekintetében is megtörtént. A képaláírás alapján – „Szolnoki részlet maketten 1975-ben” – kimondhatjuk: mertek nagyot álmodni, és nem csupán öt évben gondolkodni. Ezen a képen ugyanis a mai Móra Ferenc úti lakótelep és környékének első terve bontakozik ki. Jól látszik, a Tabán, a mai Szolnok Ispán körút, de az Ady Endre és a Kossuth út közötti területek esetében is jóval más elképzelések körvonalazódtak, mint amelyekről ma már tudjuk, hogy megvalósultak.

Érdemes rögzíteni, hogy ennek a területnek a fejlesztése nem véletlenül kapott ekkora hangsúlyt már az ötvenes évek végétől kezdődően. A második világháború pusztításának, illetve a „földszintes” Szolnoknak köszönhetően ugyanis nagyon komoly lakásínség jellemezte a várost ebben az időben. Hiába épültek az akkori Ságvári Endre úti házsorok, körvonalazódott a mai Tallinn-Scheftsik városrészben Szolnok első modern lakótelepe, nyilvánvaló volt, hogy az iparosodó, duzzadó lakosságszámú városban rengeteg új lakásra lenne szükség. Éppen ezért indult meg a Zagyva-parti lakótelep tervezése, ami tulajdonképpen a régi Szolnok II. kerületének – a Tabán, Katonaváros városrésznek -, a Kossuth tér, Kossuth úti rész kivételével a teljes szanálását, lerombolását és átépítését vetítette előre. Szolnok 1927-es térképének részlete, illetve egy 1969-es fotó talán jól érzékelteti, hogy melyik és milyen beépítettségű területről volt szó.

Az 1960. április 2-án Szolnok város közönsége elé is tárt tervet hatvan év távlatából érdemes abból a szempontból is megnézni, hogy vajon mi valósult meg belőle. A fotó alján a 2-es számmal jelzett Ságvári úton ekkor nagyjából már álltak a mai házak, illetve tényként kezelhették a megépülésüket. A kép jobb szélén, a 4-es szám mellett a Kossuth tér északi tömbjeit – a múzeum és a könyvtár – látjuk, illetve a Kossuth útról nyíló régi utcák apró házait is fennmaradásra érdemes épületekként kezelte a terv. Minden egyebet bontásra jelöltek ki, ami tulajdonképpen – néhány háztól eltekintve – meg is valósult.

Viszont nem lett semmi a Zagyva utolsó nagy kanyarulatába, a mai Tabán helyére tervezett, robosztus méretű szállodából, aminek az ablakai – és, ha jól látom, a kertje – a Szolnoki Művésztelepre és a Vártemplomra néztek volna. Nem tartom kizártnak, hogy a végül a Damit is kiszolgáló, a Zagyva túloldalán lévő termálkútra kötve, ez egy mai fogalmak szerint wellness szálloda lett volna. Ettől a Várkonyi tér felé haladva láthatjuk azt is, hogy a tervezők hét darab pontházat kívántak elhelyezni a Zagyva part és a később Kun Béla körút közé, miként azt is, hogy velük szemben nem a folyóval párhuzamos, hanem arra szinte merőlegesen állított – valószínűleg ugyanúgy tízemeletes – tömbök kerültek volna.

Úgy tűnik, a mai Móra Ferenc út és Fiumei iskola környékét is másmilyennek képzelték. Feltételezem, oda kerültek volna az oktatási intézmények és a szolgáltató egységek, valamiféle belső körútra felfűzve. Érdekes, hogy a későbbi vízügyi szakközépiskola és főiskola, ma kormányhivatal helyén is lakóházak tömbjei láthatóak. Miként a Domus és a Szövetség, illetve a köztük lévő mai tízemeletes telkére is valami egészen más, valami egységes tömb épült volna. Jól látszik, hogy az Ady Endre út páros oldalára nemcsak a végül valóban megépült három tízemeletest tervezték, de a Tabánig ugyanilyen – csak az utcával párhuzamosan álló – házsort akartak elhelyezni. Ráadásul ez a Pólya Tibor utca mai Tabánnal szembeni részén is folytatódott volna ezek az emeletes szalagházak.

A mából nézve az is nagyon érdekes, hogy az 1960-ban még nyomokban sem létező Ady Endre út és több helyen még csak épülő Ságvári út – később lett körút – találkozásánál ott a mai piac hatalmas telke. Üresen. A piaci parkoló mellett álló tömbökből kettő elkészült a képen – az Ady Endre felé eső harmadik nem -, igaz valamiféle összekötő elemek láthatóak a maketten közöttük. Az 1975-ig végül megépített, fedett vásárcsarnok nincs rajta a terveken. Pedig egy 1969-es, Szolnok előző 25 évét bemutató kiadványban látható az impozáns, belül több emeletes csarnok terve (erről majd máskor). Mindez pedig alátámasztani látszik azt, hogy a modern szolnoki piacot eredetileg nem a mai helyén akarták felépíteni, hanem talán a Csarnok utcában, vagy egy a hetvenes évek elején megjelent cikkben említett Mikszáth és Konstantin út között kialakítandó telken. Ami ugye újabb történelmietlen „ha-val” kezdődő lehetőségeket vethet fel.