(NYÁRI ISMÉTLÉS: Ez a cikk 2021. január 25-én jelent meg először.)
Évekkel ezelőtt került hozzám egy szolnoki, minden bizonnyal utcára szánt, de soha ki nem ragasztott plakát. A kihajtott napilapnál is nagyobb méretű hirdetési anyagot Szolnokon nyomtatták piros és fekete festéket használva. A csak írott szöveget tartalmazó plakát a Csak a szépre emlékezem című tánczene és dalestre, pontosabban két, egymást követő – fél hatra és fél nyolcra meghirdetett – előadásra invitált. Illetve a koncerteket követő Erre táncol Budapest című bálba, amit ugyanazon a helyszínen, hajnal kettőig tartottak. A Vámosi János és Kádár Eta nevével hirdetett koncertre 4-12 forintért, a bálra pedig külön 5 forintért lehetett belépőt vásárolni a helyszínen, illetve az Állami könyvterjesztőben, a Ságvári út sarkán, azaz a mai Szapáry és Baross utcák találkozásánál, a pékség helyén.
A plakátot annak idején a Petőfi Sándor Kultúrotthon megnevezés miatt vettem meg, ugyanis ez az intézménynév elég ritkán bukkan fel Szolnok múltjában. A plakát fejlécében szereplő cím, a Koltói Anna út 8. szám miatt persze viszonylag könnyű a helyet beazonosítani. A cím a mai Szent Imre Kultúrotthont és Cserkészházat, pontosabban ezt és a mellette lévő egykori gimnáziumi, kollégiumi épületet takarja, amelyek 1989-ig a Koltói Anna út 8-10. címet viselték. Ma már ismét az egyház kezelésében vannak.
Talán sokan emlékeznek még arra, hogy a Cserkészház volt egykor a Komarov-terem, ami a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ (MMIK) részlegeként működött a rendszerváltás előtt. Ám az MMIK 1979-es átadásáig a Ságvári Endre Művelődési Házhoz tartozott, ami a mai Szapáry úton működött és szakszervezeti művelődési házként, sőt Borostyánként is emlegették. A Ságvári Művelődési Ház megalapítása előtt viszont ezen a helyen, tehát a Koltói Anna út 8. szám alatt működött a Móricz Zsigmond Kultúrotthon. Ami 1956-ban tette át ide a székhelyét, ugyanis addig a mai Tisza mozi épületében, a Koltói út 4. szám – ma Templom út 4. – működött. Minden bizonnyal a mozi megnyitása miatt kellett költözniük. Ezt megelőzően működött a Koltói Anna út 8. szám alatt a Petőfi Sándor Kultúrotthon.
A Petőfi Sándor Kultúrotthon azonban nem volt egy hosszú életű intézmény. Létrehozásáról 1954 kora tavaszán adtak először hírt, azzal indokolva, hogy a városi építőmunkásoknak és az ipari tanulóknak már szükségük van egy saját kultúrotthonra, hiszen kinőtték a cégek és az iskola kultúrtermeit. Az év elején még raktárnak használt, befalazott ajtajú épületből így lett az Építők Petőfi Sándor Kultúrotthona, ami természetesen a város közönsége előtt is nyitva állt. Már csak azért is, mert egy ideig itt volt a város legnagyobb, 500 fő befogadására alkalmas kultúrterme. Pedig akkoriban jó néhány hasonló intézmény volt Szolnokon. A József Attila úton, nagyjából a nyolcemeletes pontházak helyén, a néhai vasutas kultúrkör helyén működött az utcához hasonló nevű művelődési ház. Létezett a járműjavító művelődési háza is a temetőnél, és egy a Malinovszkíj – később Május 1., majd újra Mária – út 36. szám alatt, a mai Vöröskereszt helyén is. És volt egy Ady Endre nevét viselő kultúrotthon is, aminek azonban eddig nem tudtam kideríteni a helyét.
A Petőfi Sándor Kultúrotthon 1954. március 6-án nyitotta meg kapuit, és nemcsak nagyrendezvényeknek, de heti négy napon mozinak is helyet adott, és természetesen különböző „szakkörök” is működtek benne. Például a Sztahanovista kör. A háznak saját zenekara és tánckara is volt, 1954 áprilisában pedig Honthy Hannát köszönthette a színpadán. Viszont nem volt túl hosszú életű az intézmény, hiszen 1956 tavaszán már múlt időben utalnak rá. A Petőfi Sándor Kultúrotthon rövid élete nagyban megkönnyítette az évszám nélküli plakát datálását, hiszen így a koncert csak 1954. vagy 1955. május 22-én lehetett.
Innentől kezdve már nem volt nehéz kideríteni, hogy az 1948 óta énekelő és nagy népszerűségnek örvendő Vámosi János (a mellékelt fekete-fehér fotón), illetve a hozzá hasonló ismertséggel bíró Kádár Eta 1954. május 22-én, szombaton este adott koncertet Szolnokon. Aznap este Zsoldos Imre vezényelte a Magyar Rádió Tánczenekarát, akikkel Balassa Tamás, Vígh György, Zsoldos Ernő, Miletin Géza és Mezei József is fellépett, Dr. Both Andor pedig konferált.
Hogy miként sikerült a két koncert és utána a bál, sajnos nem deríthető ki a korabeli napilapból. Az viszont biztos, hogy kemény hétvégéje lehetett azoknak, akik a koncertre és a hajnalig tartó bálra is elmentek, sőt rajongtak a fociért, netán a Magyar Dolgozók Pártjának kiemelt tagjai is voltak. Május 23-án játszották ugyanis a Népstadionban a legendás londoni 6:3 visszavágóját, amin a magyar válogatott 7:1-re verte az angolokat. Másnap pedig megkezdte munkáját Budapesten a Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusa, amelyen több szolnoki küldött is részt vett.
