Ha az egykor Szolnokon dolgozó Bán Mór csak annyit ért volna el a Hunyadi könyvsorozatával, hogy miatta egy különleges narancsos-csokis tortát álmodik valaki a városban – ezt a süteményt kipróbálva a Magister kávézóban nyugodt szívvel azt mondhatom -, már megérte minden leütött betű. Még most is szégyellem, hogy amikor a jobb sorsra érdemes egykori Szövetség ABC mögött, az alig egy éve elkészült új társasház földszintjén lévő kávézóban megkóstoltam ezt a tulajdonos egyedi receptje alapján készülő, és kizárólag itt kapható süteményt, k-val kezdődő jelző szaladt ki a számon a „jó” szó előtt. Az ugyancsak kipróbált habkönnyű, pisztáciából és eperből komponált Magister szelet után inkább már meg se szólaltam, miként a málnával és áfonyával ízesített, parádésan porhanyós süteménylappal készülő habos isler után sem, mert beláttam: ez egy veszélyes hely. Bár vannak az életben dolgok, amik miatt érdemes kockáztatni, olykor vállalni kell a veszélyt.

Őszintén megmondom, tavaly ilyenkor nem nagyon értettem, miként gondolhatja valaki komolyan, hogy a Móra Ferenc úti orvosi rendelő, a bölcsőde, a főiskolából lett kormányhivatal meg az omladozó ABC mellett különleges kávézót érdemes nyitni. De aztán az idő – covid lezárásokkal megfejelve – bebizonyította, hogy ha valami jó, különleges, a tulajdonosai és a személyzete pedig kitartó, akkor tulajdonképpen bárhol lehet. A legelképesztőbb helyekre is elzarándokolunk. Igaz, ebben az esetben azt is be kell vallanom, hogy a tulajdonos magyarázata is megállja a helyét, és erre eddig nem is gondoltam: a Magister az egyetlen olyan kávézó Szolnokon, amelyik nem zajos közút vagy forgalmas „járda” mellett található. Csend, nyugalom, kávé meg süti? (A kávézóban ugyancsak kapható krémektől férfiként eltekintenék. Elfogadom, hogy ott vannak, miként a borral, könyvvel és pékséggel kombinált kávézókat is. De nem hoznak lázba. Még?)

Nem vagyok nagy kávészakértő és fogyasztó sem, de egy ideje nagy tisztelője vagyok az Illy kávémárkának. Leginkább azóta, amióta tudom, hogy ezt az olasz kávét tulajdonképpen egy Temesváron született magyar ember, Illy Ferenc „találta fel” Triesztben az első világháború után. És lett ezzel az olasz presszókávé atyja. Eddig nekem fel se tűnt, hogy a sokak által az egyik legjobbnak tartott márkát Szolnokon nem lehetett kávézóban fogyasztani. Egy éve meg már lehet. Ráadásul olyan kompozíciók készülnek belőle a Magisterben, mint a Tiszavirág nevű ital, ami vizuálisan Szolnok színeit hozza, ízében meg olyan lágy latte, amivel ritkán találkozom. Hát mi történik itt?

A Magister, amilyen aprócska kis hely – talán ha tízen le lehet ilyenkor bent ülni -, olyan különleges. Ahol nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy inkább nem írok róla. Mert rám tört az irigység. Esetleg mások vagy többek is tudomást szereznek a létezéséről, és akkor nemcsak nem jut nekem a különleges süteményekből, de semmivé válik az a megnyugtató csend és nyugalom, amit egy esős kedd délután megtapasztalhattam ott. Viszont nem tudom magamban sem tartani. És igenis el akarom mondani, mert azt szeretném, hogy ne csak az első születésnapján köszönthessem, hanem még a sokadikon is, amikor már azt is elmondhatom: példát mutatott, mert így is lehet. Sőt, csak így érdemes.