– Hét évvel ezelőtt léptetek fel először, még 1LIFE néven a Tisza moziban. A mostani koncert valamiféle születésnapi bulinak is tekinthető?

– Nemcsak az első Tisza mozis koncertünket tartottuk 2016. február 19-én, de az volt az első fellépésünk is. Mindannyiunk számára meghatározó volt az az este, hiszen olyan műsorral álltunk színpadra, amiben, néhány kivételtől eltekintve, csak saját szerzeményeink szerepeltek. Valamikor 2015 októberében voltak az első közös próbák, a koncertet megelőző néhány hónapban pedig tulajdonképpen megszületett az első nagylemezünk anyagának a jelentős része. Ilyen szempontból természetesen születésnapról van szó, és illő módon meg is ünnepeljük az évfordulót, de sokkal inkább szeretnénk ennek a hét évnek a munkáját, termését és tanulságait összegezni, semmint magunkat ünnepelni, ünnepeltetni.

– Milyen volt az IDEA előző éve, miket csináltatok?

– Bár sok nehézséget éltünk már át együtt, a tavalyi, a hetedik év kétségtelenül a zenekar eddigi legnehezebb időszaka volt. Már csak azért is, mert lelkes kamaszokból némileg tanlán már „érettnek” mondható fiatal felnőttekké váltunk. Együtt és külön-külön is rengeteget tapasztaltunk, ennek következtében pedig sok dologról másként gondolkodunk. A második nagylemezünk, a Gyorsan eltűnő hosszú napok 2022. február 25-én jelent meg. Életünk talán legjobb koncertjével, a márciusi lemezbemutatóval indítottuk az évet, és bár nem volt sok fellépésünk tavaly, azok majdnem mindegyike remekül sikerült. Ennek ellenére számtalan új problémával, nem mellesleg pedig megannyi kétséggel kellett szembe néznünk. Hová tart ez az egész, miért zenélünk egyáltalán, kinek mit jelent az, hogy alkotó emberek vagyunk? Talán még sosem töltöttünk annyi időt önvizsgálattal és hosszú, mély beszélgetésekkel, mint az elmúlt hónapokban. Ezeknek a tanulságait dolgozzuk fel jelenleg, hiszen találtunk nagyon hasznos dolgokat, de a saját határainkat is megtapasztaltuk. Részben ezt az időszakot szeretnénk lezárni a február 11-i koncerttel, egyben új fejezetet nyitni a zenekar életében.

– Miben vagytok mások, mint tavaly vagy évekkel ezelőtt, és érzitek-e a közönségetek változását?

– Folyamatosan változnak a dalok, akik játszák, és főleg, akik hallgatják őket. Egészen más emberek vagyunk, mint 2016 februárjában, ráadásul a minket körülvevő világ is jócskán megváltozott. Vannak dalok, amik teljesen mást jelentenek ma, mint mondjuk, hét évvel ezelőtt, ezért másként is kell hozzányúlnunk. Az is előfordul, hogy egyszerűen nem tudunk eljátszani többé valamit, mert nem érezzük önazonosnak, vagy kiderül, hogy nem működik az, ami kamaszként jó ötletnek tűnt. Ezzel párhuzamosan a közönségünk ízlése és a hozzánk fűződő viszonya is alakul. Van, aki velünk és a dalokkal együtt változik, éveken át jár a koncertjeinkre, és van, akit mondjuk, már kevésbé mozgat meg az, amiért a kezdetekkor megszeretett minket. Ez természetes, és nem szeretnénk ezen görcsölni. Fontos tapasztalata volt az elmúlt időszaknak, hogy ne próbáljunk más fejével gondolkodni, ne akarjuk megfejteni, vajon mire vágyik egy elképzelt közönség. Hozzuk ki inkább a legtöbbet abból, amit mi igaznak gondolunk, aztán ha abban valaki megtalálja a saját igazát, akkor úgyis velünk tart.

– Nem először játszik veletek vendégzenekar, illetve ti is rendszeresen játszotok másokkal vidéken és a fővárosban. Hogyan jönnek létre ezek az együttműködések?

– Az utóbbi évek során elég jó kapcsolati hálót építettünk ki hozzánk hasonló zenekarokkal. Van, akikkel tehetségkutatókon ismerkedtünk meg, másokkal baráti társaságokon keresztül. Ha bejött egy lehetőség és minket hívtak meg egy másik városba, a következő alkalommal viszonoztuk a meghívást. Ezáltal segíteni tudjuk egymást, hiszen jobb esetben az egyik zenekar közönsége meghallgatja a másik koncertet is, akiket aztán lehet, hogy tudatosan követni és hallgatni kezd. Mindeközben azt is megtapasztaljuk, milyen érzés egy nagyobb logisztikát és bonyolultabb szervezés igénylő produkción dolgozni, amikor már nem csak a saját zenekarunkért felelünk. Nekünk ezen a téren szerencsére nagyon jó tapasztalataink vannak. Kiválóan tudunk együtt dolgozni a Chimpull, a mad’ame, vagy éppen a Kétszemközt zenekarral is.

– A mostani vendégetek a Kétszemközt. Mit érdemes róluk tudni?

– A Kétszemközt egy győri alternatív-rockzenekar. Zeneiségük, de elsősorban inkább a szövegeik világa közel áll a miénkhez. Érződik, hogy hasonló együttesek dalain szocializálódtunk, és lényegében ugyanazt szeretnénk elmondani a világnak a művészetünkön keresztül. Nagyon jól működik együtt a két produkció, szóval mindenképpen érdemes lesz időben érkezni szombaton. Úgy képzeljük ezt az egészet, hogy tulajdonképpen nem is két koncert lesz, hanem egy koncert, csak két zenekarral.

– A Tisza mozis koncertekre mindig készültök valami plusszal is. Ezúttal lesz meglepetés?

– A műsor legkülönlegesebb része talán az lesz, hogy beiktattunk egy akusztikus blokkot. Nagyrészt a Nincsen kérdés című első lemezünk áthangszerelt, újragondolt dalai kaptak helyet itt. A Kapcsolj ki!-t például három év után most fogjuk először élbőben játszani, mivel ezidáig egyszerűen nem találtuk, hol van a dalban az Idea, a zenekar és a zenészek, akik most vagyunk. Reméljük, ezt végre sikerült megfejtenünk. Jó érzés újra megszeretni egy régi szerzeményt. Ezen kívül úgy gondoltuk, itt az ideje, hogy megpróbáljunk visszaadni valamit abból a támogatásból, amit a kezdetekkor mi is kaptunk. Éppen ezért egy dalban közreműködik majd velünk Dávid egyik dobos tanítványa, aki korábban még nem játszott zenekarral. Bízunk benne, hogy ezzel inspirálni tudjuk őt, és elindíthatjuk egy hasonló úton, mint amin mi is elindultunk azoknak az embereknek köszönhetően, akik 2016-ben felengedték azt a három – akkor még négy – kisgyereket a színpadra, akik akkor voltunk.

– Ez az idei első koncertetek. Hol lesznek idén még koncertek, milyen terveitek vannak?

– Az idei éve elsősorban az egymásra és az önmagunkra figyelésről, illetve az alkotásról fog szólni. Így nem is nagyon vetettük bele magunkat eddig a koncertszervezésbe. Szeretnénk az új dalokra fókuszálni. Ettől függetlenül biztosan fogunk még találkozni idén, de inkább nyáron és ősszel.

(Fotók: Kiss Mátyás, Berényi Kitti)