2025.08.27. (szerda)

Szolnok 900 (12.): Gazdaság és kultúra

Szolnok 900 (12.): Gazdaság és kultúra

Dátum:

A 900 éves Szolnok gazdasági eredményeit egy korabeli expo mutatta be 1975-ben a Tisza-part környékén, a Kulturális heteket pedig egyszerűen "jubileumivá" keresztelték át abban az évben. Mindkettőhöz készült emlékül adható kisplasztika, az előbbihez alumínium, utóbbihoz bronz.

Szolnok első írásos említésének 900 éves évfordulójára jó pár évvel korábban elkezdett felkészülni a város. Szerintem akkor is, de ma is nyilvánvaló, hogy a Szolnok 900 eseményei nem elsősorban a múltról vagy a múltnak szóltak, és legkevésbé sem a 900 évet akarták bemutatni, hanem inkább az 1945 és 1975 közötti időszak eredményeit szerették volna reprezentálni. Jól mutatja ezt az 1975-ös jubileumi év egyik legnagyobb szabású eseménye, a közel két és fél évvel korábban szervezni kezdett „Szolnok megyei jubileumi ipari és élelmiszergazdasági kiállítás”. Az 1975 augusztusának első felében rendezett mini expon nem kevesebb, mint 168 kiállító mutatkozott be, és Nemeslaki Tivadar kohó és gépipari miniszter (akkor még ilyen is volt) nyitott meg. Nagyjából a Tiszai hajósok tere, Tisza-part, Szigony utca és a Templom (akkor Koltói Anna) utca által határolt részen. Merthogy ennek a vásárnak tulajdonképpen a két Tisza-parti középiskola, a zsinagógából lett Szolnoki Galéria, a Tisza mozi és a belvárosi általános iskola, valamit a környező terek és parkok adtak otthont.

Feltételezem, hogy a szolnoki vásár kapcsán akkoriban többféle reklám- és emléktárgy is készülhetett, amelyek között az egyik legexkluzívabb a mellékelt képeken látható, szerintem alumíniumból készült kisplasztika lehetett. Maga az alkotás engem a szövetkezetek címereire emlékeztet: kívül fogaskerék, belül búzakalász. Az elmaradhatatlan vörös csillag helyére azonban a 900 éves Szolnok szocialista címere került, a fogaskerék peremére pedig a „Szolnok megyei jubileumi ipari és élelmiszergazdasági kiállítás” felirat. Az ismeretlen alkotó kisplasztikáját egy a kor elvárásainak megfelelő, kékszínű dobozba helyezték, ami csak fokozta az egyébként kissé igénytelen alkotás reprezentatív voltát. Sajnos nem tudom, annak idején kik kaphattak ilyen plaketteket, csak feltételezem, hogy a 168 kiállító mindegyike, illetve az augusztus 1-jei megnyitó meghívottjai is hazavihettek egy-egy ilyen kék dobozkát. Hogy aztán az elmúlt 48 évben szép lassan ritkasággá váljon ez az emléktárgy is.

A Szolnoki Kulturális Heteket – ha jók az információim – 1968-tól rendezték meg, pontosabban akkor vonták egy „brand” alá a város jelentősebb kulturális eseményeit, benne például a szövetkezeti kórustalálkozókat, a néptánc rendezvényeket, sőt az ünnepi könyvhét helyi programjait is. A szinte tavasztól nyárig tartó eseménysorozathoz többször is készült képzőművészeti értékkel bíró emléktárgy egészen a rendszerváltásig, amikor emlékeim szerint eredeti formájában ?elhalt a brand?. Az emléktárgyak közül a legkomolyabb – nem meglepő módon – az 1975-ös, sorrendben a nyolcadik programsorozathoz kapcsolódott, amit a 900 éves évforduló miatt abban az évben Jubileumi Kulturális Heteknek neveztek. A piros (vörös) díszdobozba helyezett, kifejezetten súlyos bronz plakettet Kiss Kovács Gyula készítette.

A 12,5×7 centiméteres plakett első oldalára Georg Hoefnagel 1617-es, tehát a török hódoltság idején készült metszete szolgált alapul, pontosabban annak középső, a szolnoki várt ábrázoló része. Merthogy például a Zagyva Pityó ágán túli, Alcsi szigeti részre került a „900 éves Szolnok” felirat, a váron kívüli polgárváros és a szérűskertek pedig igencsak stilizáltan lettek kidolgozva. A bal alsó sarokban azonban nagyon jól felismerhető a törökkori fahíd, sőt az eredeti metszeten látható hajót is átvette Kiss Kovács Gyula (1922-1984). A plakett hátuljára került a „Jubileumi Kulturális Hetek Szolnok” felirat, illetve szalagok között talán táncoló három női alak. A művész egyébként a hetvenes évek közepén nem volt ismeretlen Szolnokon, hiszen a Kossuth tér 3. számú ház falán máig látható, a Szolnoki Munkásnak is emléket állító domborművet ő készítette.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Utcasoroló (71): Attila, Vörös Hadsereg, Tószegi

A maga hat kilométerével Szolnok leghosszabb utcája, aminek a végét nem könnyű megállapítani. Az azonban biztos, hogy valamikor a legtöbb embernek ezen a közterületen volt a munkahelye, és talán itt állt a legtöbb gyárkémény is. Nem szép, de hogy van pár különlegessége, az biztos.

A Hősök terének bővítése

(NYI) A több mint ötvenéves fotókat nézegetve döbbentem rá, hogy az SZTK előtti Hősök terét 1965-66-ban Kelet felé kibővítették. Illetve úgyis fogalmazhatok, hogy ekkor alakították ki a Budai Nagy Antal utca elejét. A cikkhez használt három fotó persze a korabeli technikáról és a divatról is mesél.

Utcasoroló (44.): Somogyi Béla u.

(VAKÁCIÓ) A város egyik régi utcája, ami hatvanöt éve viseli a legalább negyedik nevét. Oly sok belvárosi utcához hasonlóan a Somogyi Béla út legjelentősebb házai sem az adott utcában, hanem a sarkánál lévő, szomszédos közterületen állnak. Ráadásul itt is alaposan elcsúszott a számozás.

Amiről egy 1959-es térkép mesél

Hogy mikor készült Szolnokról a második, közforgalomnak szánt, boltban megvásárolható városi térkép, még nem tudom. Az azonban biztos, hogy 1959-ben az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Kartográfiai Vállalata kiadott egyet. Ami hatvan év távlatából is rendkívül érdekes.