2025.08.26. (kedd)

Almán vesznek

Almán vesznek

Dátum:

Hány kiló alma hoz egy szavazatot? A költség-haszon elv alapján biztosan van erre is valami aránypár. Ha pedig van, akkor a számolás folytatható: hány voksért áldozunk fel egy helyi kereskedőt? Emlékeznek Monorira a Teleki térről? Ő is politikai almával kereskedett, aztán hogy ráfázott.

Semmi sincs ingyen vagy a valós piaci árnál olcsóbban, mert az igazi árat a végén mindig, mindennek meg kell fizetnie valakinek. De citálhatnék régi mondásokat is, miszerint, amit nyerünk a réven, azt elveszítjük a vámon. Vagy hozhatnám példának Bereményi Géza filmen és könyvben is megörökített nagyapját, a fővárosi Teleki tér dörzsölt kereskedőjét, aki a háború után a kommunistáktól szerzett olcsó almával próbált üzletelni, és bár eleinte jól ment a bolt, a végén nagyon ráfizetett.

De ne beszéljünk rébuszokban! Tegyük fel egyértelműen a kérdést: dolga-e egy pártnak almával, körtével, szilvával, dióbéllel kereskedni? Ja, bocsánat! Egy normálisan működő demokráciában. Nem vagyunk egyformák, talán ma még lehet más a véleményünk. Szerintem egy pártnak, különösen egy kormányzópártnak nem kofát kell játszania, hanem úgy kell működtetnie az országot, hogy az almát, a körtét, a szilvát, a dióbelet mindenki azon az áron tudja megvásárolni, amennyiért a termelőknek azt megéri megtermelni, a kereskedőknek beszerezni és eladni, sőt az egészből még azok az adók is befolynak, amikből az állam nem termelő ágazatai is normálisan működtethetők.

Nem azt a pár kiló olcsó almát, körtét, szilvát, dióbelet sajnálom a szolnokiaktól, amit a város különböző pontjain tartott pártvásárokon beszereztek, hanem azt, hogy nem gondolnak a következményekre. Mert az ugye egyértelmű, hogy a választások megnyerésére és nem zöldségkereskedésre kitalált pártok nem szívjóságból szereztek be olcsó gyümölcsöket, nem szívjóságból fizették ki (?) a városnak a tetemes helyfoglalási díjakat, termeltek sok-sok adóforintot. Idézzük Virág elvtársat A tanúból: „Pelikán! Egyszer kérünk majd magától valamit.”

Tudom, vannak, akiktől alma nélkül is kérhetnek, és vannak, akiket aranyalmával se tudnának a megfelelő x-re rávenni. Ez így van a reklámokkal is. De azért nagyon kíváncsi lennék, hogy valamelyik agytrösztben született-e már számítás arra, hogy hány kiló vagy mázsa alma, körte, szilva és dióbél hoz egy biztos szavazatot. Mert akkor a költség-haszonelemzés talán odáig is eljutott, hogy hány ilyen szavazattal veszítünk el egy kereskedőt az adott városban. Hiszen az világos, hogy az az alma, körte, szilva, dióbél, amit nem egy párt adott el, azt normális esetben egy helyi kereskedő értékesítette volna. Persze drágábban, hiszen neki fenn kell tartania a boltot, helyi adót is szednek tőle, sőt ő az a vállalkozó, akit a városi iskola, nyugdíjasklub és jótékonysági szervezet is megtalál, ha segítség kell. Minden pártalma ezeket a segítségeket is erodálja.

És akkor a külföldről finanszírozott (uniós forrásból épített autópályán közlekedek), a választások befolyásolására törekvő (gondolkodó), ellenséges tevékenységet (ne fogom be a számat) be is fejezném. Hiszen megkérdezhetném azt is, hogy ha már piacozással kell voksokat venni, akkor miért nem a helyi termelőktől beszerzett áruval megy a kofáskodás? Ja, mert a Szolnok környéki egykori gyümölcsösök már az emlékekben sem élnek, így „kénytelen” a helyi „befektető” más megyék vállalkozóit gazdagítani. Kíváncsi vagyok, mikor veszik át a bugyi- és zoknipiacot, csak hogy teljes legyen a keleti nyitás.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Dübörög a gólyahír

Nem azért jött már meg Szolnokra a gólya, mert kampány van, és részt akart benne venni, hanem mert kampány van, és kellett valami posztolni való, a gólyából logózott esemény lett. Hasonló mondatot más szereplőkkel a Tisza-part megtisztításáról vagy az évek óta elhanyagolt parkról is lehet írni.

Nem mese, máshol valóság

Van egy megyei jogú város Magyarországon, ahol a nemrég megválasztott polgármester úgy döntött, át kell dolgozni a városrendezési tervet, mert az - és most a városvezető szavait a Magyar Távirati Iroda (MTI) alapján idézném - "nem a lakók, hanem a vállalkozói érdeket" szolgálja.

Cinkos, aki osztja

Közhely, de ide illik: "a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve". Hányan látták a saját szemükkel azokat a gyalázatos, a nácizmusra emlékeztető feliratokat, amelyeket a múlt héten helyeztek el ismeretlenek Szolnok két pontján? És hányan látták a közösségi felületeken?

A tulaj, a kivitelező és a szomszédok

A városi együttélés különösen nehéz, ha valami szokatlan történik. Például az amúgy csendes utcában új házat kezdenek építeni. Ilyenkor más az érdeke a leendő tulajdonosnak, a kivitelezésben közreműködőknek és az akaratukon kívül egy felfordulás közepén élő szomszédoknak.