2025.08.27. (szerda)

Sütő utcai kiserdő

Sütő utcai kiserdő

Dátum:

Vagy szolnoki dzsungel? Netán égig érő csalitos a város közepén? Ki tudja, mit rejt a mélye? Vadállatokat? Tündéreket? Szemetet? Patkányokat? Persze magánterület. Ehhez is mi közünk? Hát van azzal valami baj, ha Szolnok főutcájától és egykori korzójától háznyira pár év alatt, a néhai kertmozi, meg az első autószalon helyén a gondozatlan, gyomos telekből egy szabályos kiserdő lett? Szerintem: van. Bár a Sütő utca összképén nem sokat ront.
Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Mi lesz, ha valaki beszakad?

Képzőművészeti alkotás? A valódi fekete lyuk? Avagy trehányság és nemtörődömség? Attól függ, hogy ez a fotó hol készült. Mivel nem egy kiállításon, és még csak nem is a világűrben, hanem Szolnokon a József Attila utcában, talán az utóbbi két kifejezés illik rá. Bosszankodtam már sokat azon, hogy a közműszolgáltatók azt csinálhatnak a közterületeinken, amit akarnak. És ez a közműfedél csak egy példa Szolnokról.

Kényelmes pusztítás

Már sokszor leírtam, hogy nem értem, mit keresnek a több tonnás teherautók a Szapáry és a Templom utcákban. Szolnok legrégebbi épületeit miért kell lassan elpusztítani ezekkel a nagy dögökkel? Tudom, hogy kényelmes, sőt akár olcsóbb is erre átvágni a városon, de ez a sofőrön és a teherautó tulajdonosán kívül senkinek se jó. Szolnok és a szolnokiak azonban némán tűrik a kényelmes pusztítást.

Volt egyszer egy pálya

Még emlékszem a nyolcvanas évek közepén azokra a vasárnap délutánokra, amikor a Petőfi Rádió sorolta a hétvégi eredményeket, és ilyenkor a Szolnoki Cukorgyár focicsapatáról is említést tettek. Ez akkoriban volt, amikor a cégek közjólétébe - a profit maximalizálás helyett - még belefért egy pálya építése, majd a csapattal együtt a fenntartása. Az én gyerekeim majd a pályák helyén létrejött kaszálókról mesélhetnek.

Nem ezt érdemli!

A róla elnevezett színházunk sarkánál álló szobrának arcát valakik összekenték, kezébe használt zsebkendőt gyűrtek. Így most Szigligeti Ede maszatos orral, szakállal és hajtókával, szemetet szorongatva tekint a színházba érkezőkre, a Szolnokon járókra. Arcpakolása olyan, mint a megkötött gipsz, nem tudom, kinél lehetett ilyen kéznél. Miként azt sem értem, mi volt ebben a jó. Sem Szigligeti, sem a szobor alkotója, sem a város normálisabb része nem ezt érdemli!