– Kezdjük egy kis visszatekintéssel! Milyen volt a visszhangja a júniusi börzével párhuzamosan rendezett Szovjet Járművek Találkozójának?
– Szerintem, sikeres volt. Legalábbis erre utal, hogy a találkozó résztvevőitől jó minősítést kaptunk. Ami azt jelenti, hogy nemcsak a vasárnapi kiállítással voltak elégedettek, hanem a városi felvonulással, az előző napi túrával és a többi kísérő programmal is. Nagyon örülök, hogy az ország számtalan pontjáról érkezett veteránosnak tudtuk megmutatni a megyei levéltár retró kiállítását vagy éppen a szandai repülőmúzeumot. De azt hiszem, a látogatók is elégedettek voltak. Főleg a legkisebbek, akiknek a körében egyértelmű siker volt a lábbal hajtós autók gyűjteménye.
– Az október 3-i börzének is lesznek hasonló kísérő rendezvényei?
– Lábbal hajtós kisautóból ismét érkezik egy kisebb gyűjtemény. Ezúttal is lesz veterános találkozó, most az amerikai autók gyűjtőit várjuk Szolnokra, akiknek a júniusihoz hasonló programot kínálunk majd. És természetesen, a börze napján az ő autóikat is megtekinthetik mindazok, akik kijönnek a Cora parkolójába.
– Máshol is kísérik hasonló rendezvények a börzéket?
– A nyár folyamán jártunk a lengyelországi Lodz-ban egy a szolnokinál körülbelül négyszer nagyobb börzén. Azt a helyi veterán motoros klub szervezte, ám nem kapcsolódott hozzá más rendezvény. Azt azonban tapasztalhattuk, hogy a lengyeleknél sokkal nagyobb hagyományai vannak a veteránozásnak, főleg ami az öreg motorokat, illetve a katonai eszközöket illeti. Ugyancsak a nyáron jártunk az osztrák Tulln-ban, ami inkább egy hatalmas old timer expo volt, és kevésbé alkatrészbörze.
– A kívülálló nehezen érti, hogy mi a jó a régi járgányok bütykölésében, a veterános és márkatalálkozókban.
– Durván fogalmazva az, hogy olyankor ugyanolyan „gyagya” emberekkel lehetek együtt, mint amilyen én vagyok. A nyár elején voltunk Alsóőrsön a W123-as Mercedes Klub találkozóján – nem mellesleg dízel kategóriában megnyertük a túraversenyt -, ahol órákig voltak képesek az emberek egy-egy apró alkatrészről vagy technikai megoldásról beszélgetni. Persze az sem elhanyagolható, hogy egy jó találkozó miatt olyan helyekre is eljutunk, ahová egyébként nem biztos, hogy elmennénk.
– Szóval Mercedes tulajdonossal van dolgunk?
– Igen, de ez egy 27 éves klasszikus kombi, a köznyelvben zöldséges Mercinek nevezett járgány.
– Miért éppen ez?
– Amikor keresgéltem, biztos voltam abban, hogy csak olyan járgányt veszek, amin van mit csinálni, rendbe lehet hozni, ugyanakkor a mindennapokban is használható. Nem akarok OT-s rendszámú, minden részletében eredetinek tűnő veteránt varázsolni belőle, mert azzal nem lenne szívem kimenni a garázsból. Amikor ezt választottam, az is mellette szólt, hogy bár több mint negyedszázada helyezték üzembe, de a mai igényeknek is megfelel. Autópályán is bírja a tempót, nem drága a fenntartása, kényelmes, megbízható, ráadásul szép is, és a mai stílustalan tömeg autókkal szemben is szeretni lehet! Ennek az autónak lelke van. Minden nap használom, és azt hiszem, hogy ez még 27 év múlva is autó lesz.
