2025.08.27. (szerda)

Hadüzenet vagy tárgyalás

Hadüzenet vagy tárgyalás

Dátum:

- Magának tegnap meg kellett volna halnia - vágta köszönés helyett a százados arcába Zita, majd lehuppant mellé a Tünde egyik asztalához. - Mi a frásznak kellett ránk rontania? Egyedül maga a felelős a vezérigazgató úr állapotáért, amit nem is fogom titokban tartani.

- Ne legyen csacsi! Se neki, se magának nem tenne jót, ha kiderülne, hogy nem a feleségével, nem az otthonában, viszont ruha nélkül, félreérthetetlen helyzetben lett rosszul - válaszolta nyugodt hangon a rendőr.

– Magának tegnap meg kellett volna halnia – vágta köszönés helyett a százados arcába Zita, majd lehuppant mellé a Tünde egyik asztalához. – Mi a frásznak kellett ránk rontania? Egyedül maga a felelős a vezérigazgató úr állapotáért, amit nem is fogom titokban tartani.

– Ne legyen csacsi! Se neki, se magának nem tenne jót, ha kiderülne, hogy nem a feleségével, nem az otthonában, viszont ruha nélkül, félreérthetetlen helyzetben lett rosszul – válaszolta nyugodt hangon a rendőr, miközben azt fürkészte a Szapáry úti cukrászdában, hogy hallhatja-e őket idegen. – Egyébként minden rendben volt a mentőkkel?

– Hát persze – szisszent fel Gulyás nővére. – Látszott rajtuk, hogy pontosan értik a szituációt. Egy haldokló pucér férfi, meg egy zokogó nő egy félig üres lakásban. Pedig olyan jól alakult minden.

– Mi alakult jól?

– Ahhoz magának semmi köze. Ez csak rám és Gézára tartozik.

– Géza? Kadlacsek úrnak keresztneve is van. Nagyon hamar összejöttek. A daliás alkatába szeretett bele?

– Menjen a fenébe – ugrott fel Zita az asztaltól. – Ezért hívott ide? Egyáltalán mit akar tőlem?

– Ide figyeljen! – Emelte fel a hangját a rendőr, és egyértelműen intett a nőnek, hogy üljön vissza. – Ha maga tudott róla, hogy engem tegnap el kellett volna tenni láb alól, akkor az a minimum, hogy bűnrészességgel fogják meggyanúsítani. Ha kiderül az is, hogy közben a vezérigazgató úrral hempergett, miközben Karibi-szigetekről ábrándozott, akkor biztos lehet benne, hogy egyrészt a felesége egyenként tépi ki azt a gyönyörű vörös haját, másrészt annak a bűnszervezetnek a tagjává minősítik, aminek magához hasonló tudatlan és beképzelt tagja volt az öccse. Meg nem szólaljon, mert nem fejeztem be – emelte fel még jobban a hangját. – Nem akarom tovább keseríteni, de ne ringassa magát abban a tévedésben, hogy az öccse vagyonából egyetlen fillért is átengednek magának. Az a pénz ugyanis nem az övé volt. A legjobb lenne, ha szépen kiszállna ebből az egész történetből, és ismét ugyanannyit foglalkozna az öccsével, mint előtte.

– Akit megöltek?

– Mi a francnak ölték volna meg? Hogy ezt az egész kalamajkát, amit maga meg a barátai okoztak, a nyakukba vegyék? Ez úgy kellett nekik, mint üveges tótnak a hanyatt esés, már elnézést.

– Akkor engem miért akarnak megölni?

– Ki akarja magát megölni?

– Hát azok, akik a nyakunkra küldték Zolika főnökét a Szigonyhoz, aztán meg eltették láb alól. Meg azok, akik ki akarták nyírni Lacit és magát is. Tudnia kell, hogy kik ezek, és mit akarnak. Nem vagyok teljesen hülye – mondta halkan Zita, és a hajára tolta a napszemüvegét, hogy a százados szemébe nézhessen. – Maga nem juthatott be tegnap kulcs nélkül abba a lakásba. És tisztában kell lennie azzal is, hogy Laciéknál van egy notesz, amiben minden szereplő és pénzmozgás benne van. Ja, és keresztek azoknak a neve mellett, akiket ki kell nyírni. De, ha jól vettem ki Gézám szavaiból, ez még mind semmi.

– Hogyhogy?

– Nem fogok mindent a maga orrára kötni – húzta ki magát Zita a széken. Megigazította a szemüvegét és a haját, majd közelebb hajolt a századoshoz. – Maga sokat tud, szerintem azt is, kik mozgatják a szálakat. Üzenem, hogy most már én is sokat tudok, és ha már bűnrészes lettem, akkor a pénzből is kérem a részemet.

– Maga teljesen meghibbant!

– Lehet. Viszont nincs mit vesztenem. Maga tegnap szétcseszte az álmomat. A kezembe veszem a sorsomat. Szóval döntsék el, hogy hadüzenet vagy tárgyalás – ezzel felállt, és nyugodt léptekkel kiment a Tündéből.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Hétfőn a Közgénél!

- Karácsony első napján összevesztem anyámékkal, mert a családi körút helyett a Ságvárit választottam. Azt mondtam, az új barátnőmnél ünnepelek, erre kiborultak, hogy nem megyek a rokonokhoz. De vissza kellett mennem az OTP-be, mert még tele volt az asztal pénzzel. Ha jól emlékszem, a két nap alatt hatszor fordultam. Így lett a vége kétszázmillió.

Pusztuljon az a ház!

- Tudom, hogy magának is hiányozni fog ez a ház, de már hiába nézegeti, ennek vége - lépett mellé a Sütő utca végén az ismerősnek tűnő, elegáns úr. Észre se vette, mennyi ideje állhatott már ott, és mióta bámulta a Beloiannisz túloldalán, a kibelezett Madas-házat. Nem volt már rajta tető, az ablakok is hiányoztak. Összerezzent.

Sáfrány Eduárd bármelyik napja

Mint évek óta futó színpadi jelenet, úgy ismétlődtek Sáfrány Eduárd és az önjelölt házmester reggeli találkozói a Bálvány utcai ház kapujában. A valamikori szépség a kukákat húzgálta, amikor a pocakos férfi a kerékpártárolóból kirángatta a bordó Camping bicaját. A nő kajánul odaszúrta, hogy a „szolgálati előállt”, mire Sáfrány biccentett, és csak magában kívánt olyasmit a vele egykorú asszonynak, aminek pár éve még legszívesebben ő lett volna az elkövetője a mindenható helyett.

Szőnyeg a Tiszában

Ijedten kopogtak az apró fekete cipők a Tisza szálló teraszán, hogy aztán színes szoknyák és sután nyakkendőkben folytatódó pantallók között furakodjon a hozzá tartozó fehér kartonruha a gyöngykavicsos kerthelyiség legtávolabbi sarka felé. A kora nyári félhomályban a bentről kikúszó zene ütemére hozta a szél a Móricz-liget fáinak illatát. A ruha fölötti kecses nyak gyöngysora a ziháló tüdő ritmusára mozdult egy ostromot túlélt fának támaszkodva.