2025.10.14. (kedd)

200 millió három-négy fordulóban

200 millió három-négy fordulóban

Dátum:

- Az a huszonöt évvel ezelőtti szolnoki bankrablás, amit a közgés osztálytalálkozónkon Ványai előadott, biztosan megtörtént. Ahhoz se férhet kétség, hogy Ványai benne volt, vagy tudott róla. És számomra az is világos, hogy annyira hihetetlen volt maga a rablás, hogy utána inkább sikkasztásként kezelték - mondta komoly arccal Csongor.

– Az a huszonöt évvel ezelőtti szolnoki bankrablás, amit a közgés osztálytalálkozónkon Ványai előadott, biztosan megtörtént. Ahhoz se férhet kétség, hogy Ványai benne volt, vagy tudott róla. És számomra az is világos, hogy annyira hihetetlen volt maga a rablás, hogy utána inkább sikkasztásként kezelték – mondta komoly arccal Csongor.

– Viszont a rendőrségen semmi nyoma – válaszolta újságíróvá lett egykori osztálytársának Gerzson, a füredi kapitány. – Az elmúlt három hónapban mindenkivel beszéltem, aki a nyolcvanas évek végén, Szolnokon volt rendőr. Bankrablásról, főleg 200 millió forint elemeléséről, ami akkor még iszonyatosabb összeg volt, mint ma, senki nem tud. Igaz, többen emlékeztek arra a pletykára, hogy sikkasztás történt a bankban, és talán emiatt öngyilkos is lett valaki. De eljárás ilyen ügyben sem indult.

– Azaz Ványai tudtán kívül elkövette a tökéletes bűntényt – húzódott közelebb volt osztálytársaihoz Traktor, az ügyvéd. – Szerintem se férhet kétség ahhoz, hogy 89 karácsonyán történt valami a bankban. A 200 milliót ugyan soknak tartom, de elismerem, hogy jogász körökben is tartja magát a történet. Amit ma már a többség inkább csak szolnoki legendának tart.

– Ványai huszonöt évvel ezelőtti történetében minden stimmel – nyomta meg kicsit a mondatot Csongor. – A tippet adó kéményseprő, a forradalom és a karácsony miatti felfordulása, de még Toni is beleillik a képbe, akinek az anyja valóban a nagy OTP-ben dolgozott. Sőt, nevessetek ki, de lemodelleztem, hogy kézben, buszon el lehetett-e szállítani 200 milliót.

– Kétszázmillióval buszoztál – kerekedett el Csilluska szeme, mire kitört a harsány röhögés.

– Életemben nem volt 200 millióm, de azért egy sima térfogat számítással megbecsülhető, hogy mekkora helyet foglal el ennyi pénz.

– A régi bankjegyekkel számoltál? – Vigyorgott Csongorra a kissé kapatos rendőrkapitány.

– Egykori ezresekkel, ötezresekkel, sőt dollárral és márkával is számoltam. Persze, azt nem tudjuk, ezekből pontosan milyen mennyiség volt, de három-négy fordulóban, nagyobb szatyrokban megmozgatható ennyi pénz.

– Oké – vette át a szót Traktor. – Fogadjuk el, hogy Ványai a 8-as buszon hazacipelt Szandára nagyjából kétszázmillió forintot akkor, amikor egy havi fizetés öt-hatezer lehetett. De mit csinált utána? Ha ezt nem tudjuk, akkor lényegében tök mindegy, hogy az a rengeteg pénz egy bankban volt vagy a házukban.

– Ez a legnagyobb kérdés, és innen zavaros a történet. Az osztálytalálkozón utalt arra, hogy a rablás után nagyon be volt rezelve. Nemcsak attól félt, hogy a zsaruk elkapják, hanem a keményfiúktól is, akik esetleg megneszelik a rengeteg dohányt. A magam részéről arra tippelek, hogy nem sokkal később külföldre ment, és vitte magával a pénz nagyobb részét. Utána viszont, már nem mert hazajönni a maradékért. Lehet, hogy most, 25 évvel később akarta elvinni.

– Mert megszorult Korfun és új életet akart kezdeni Annával – jelentettet ki határozottan Csilluska.

– Biztos, hogy nem – nézett határozottan a többiekre Traktor. – A márkát és a schillinget rég kivonták a forgalomból, a zöld ezres meg a barna ötezre se ér már semmit. Maximum dollárért jöhetett volna haza, de ha 25 éve én lelépek, akkor biztos, hogy csak valutát viszek magammal.

– Pénzért jött – jelentette ki Jozsó ritkán látható komoly arckifejezéssel. – Teljesen le volt égve. A szállodát is én fizettem ki helyette, amit azóta se adott meg. Az általa megadott telefonszán és email cím pedig nem is létezik, így elérhetetlen.

– Ugye – vágott közbe Csilluska. – Én is hiába keresem, pedig nekem meg a repülőjegy árával lóg.

Előző cikk
Következő cikk

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A Tiszába zuhant?

– Béla nincs meg – néztek egymásra sápadtan a tintakék ruhás brigádtagok az épülő Tisza-híd Liget felőli végénél, miután a régi szerkezet egy darabja hatalmas robajjal belezuhant a folyóba. – Az a marha elindult a túlpartra, mert valami szerszámot a Szabadság téren hagyott – igazította meg tintakék nadrágja kantárját Lajos, aki negyedik éve nemcsak együtt dolgozott az új híd építésén Bélával, de vele is lakott a munkásszállón. – Nem érhetett át! Mert azok a balfasz pestiek elcseszték a kötéseket.

A kivétel kérése

A Magyar Néphadseregben kezdtem kártyázni, egyáltalán kártyajátékokat játszani, ami addig kimaradtak az életemből. Gyorsan tanultam. Vagy rengeteg időnk volt. Az alapkiképzés után a laktanyától és a várostól is távoli, egy repülőteret kiszolgáló bázisra kerültem, ahol csak unatkozni lehetett volna, ha nem találjuk fel magunkat.

Ma is szeretik Bébét?

Ki lehetett B.B. és ki, aki annyira szerette, hogy ezt egy sárga falon, hatalmas fekete betűkkel ki is fejezte? Egyáltalán B. B. tudta, hogy neki szól az az üzenet? Vagy ma is él valahol, valaki, aki nem is sejti, hogy évtizedek óta tudjuk, hogy őt szeretik?

Milléri búcsú

Évekkel ezelőtt, amikor a gyerekek még háborogtak amiatt, hogy túl sok időt töltök kint a telken, azt mondogattam, ha majd meghalok, itt szórják szét a hamvaimat. Nem vettek komolyan, somolyogtak, legyintettek. Ma már könyörgök, eszükbe ne jusson! Úgy akartam elmenni, hogy rendben hagytam a telket, de nem így lesz. Ma utoljára kijöttem a Millérre. Kijöttem? Kihoztak.