2026.06.24. (szerda)

Kihalt a város délidőben

Kihalt a város délidőben

Dátum:

Szerintem ma már éjszaka sem tudnánk ilyen kihalt felvételt készíteni a Tisza parkról, mint amilyen ezen a legalább hatvan éves képeslapon látható. Pedig ezt a képet dél körül készíthette a fotós, aki a Tisza szálló tornyában állva dolgozott.

Szerintem ma már éjszaka sem tudnánk ilyen kihalt felvételt készíteni a Tisza parkról, mint amilyen ezen a legalább hatvan éves képeslapon látható. Pedig ezt a képet dél körül készíthette a fotós, aki a Tisza szálló tornyában állva dolgozott.

A fotó bal alsó negyedében látható szovjet katonai emlékmű miatt biztosak lehetünk abban, hogy az ehhez a képeslaphoz felhasznált fotót 1945. május 1. és 1956. október 26. között készítették. A mai Zounuk ispános szökőkút, illetve az 1990-ig itt álló Lenin-szobor helyén ugyanis a háború befejezésétől az 56-os forradalomig állt a népnyelvben „szivarnak” csúfolt obeliszk. Mivel azonban a Tisza park – amit a kép készítésekor Felszabadulás térnek neveztek – és a környék már elég rendezett állapotokat mutat, azt elvethetjük, hogy 1945-ben vagy 1946-ban készült volna a kép. A legjobb esetben is 1947-ben lehetett először ilyen fotót csinálni a Verseghy gimi környékén.

Mivel a lap hátulján, kiadóként még a Művészeti Alkotások Vállalata szerepel, abban is biztosak lehetünk, hogy a fotónak legkésőbb 1953-ban kellett készülnie. Egyszerűen azért, mert a képeslapok monopóliuma 1954. április 1-jétől már a Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalaté volt. Azaz, a régi cég csak akkor adhatott ki ilyen, nyáron készült fotóval képeslapot, ha a fotós legkésőbb 1953 közepén dolgozott. Tehát pontosíthatok annyiban, hogy Szolnokon 1947 és 1953 között lehetett ilyen kihalt a Táncsics út vége. Délben. Amikor a fák árnyéka a Tisza felől vetül a földre.

Persze lehetne még szűkíteni a készítés időintervallumát, ha néhány, a távolban felsejlő dolgot tudnék építési dátummal azonosítani. Például az Abonyi úti felüljárónál, a vasúti sínek mellett ma is álló víztornyot. Ha jól látom, a Verseghy teteje fölött, a lap jobb szélén, az magasodik a házak fölé a távolban. Igaz, csak akkor segítene a szűkítésben, ha ezt a tornyot valamikor 1947 és 1953 között építették, amiben egyáltalán nem lehetek biztos. Ahogy abban sem, hogy a tőle kicsit balra füstölő kémény vajon mihez tartozik? Talán a vasúti fűtőházhoz? Esetleg a Tisza kanyarulatában, a tárház környéke lehetne még segítségemre, ahol a belváros felé, nagyjából a főiskolai kollégium helyén egy hatalmas raktár látható.

A képeslap előtere, a park környéke ugyanis az emlékművön kívül sok támpontot nem ad. A református templom mögött kilátszik a zsinagóga kupolája illetve a belvárosi nagytemplom tornya, de ezek már a XIX. század végén is a mai helyükön voltak. Ahogy a mindezektől jobbra látható hatalmas tűzfal is, ami pedig a ma is álló Barta palotához tartozik, aminek jellegzetes, sarki tornya is a helyén van.

Egyébként, ha a fotózás időpontjára vonatkozó okoskodásom helytálló, akkor a torony alatt a kép készítésének idején éppen az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) helyi illetékesei végezhették a dolgukat.

 

Előző cikk
Következő cikk

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

120 éves szolnoki bringás?

A múlt század első évtizedében Szolnok már kerékpáros város. Legalábbis erre utal, hogy egy újabb 1905 és 1911 között készült szolnoki fotón bukkan fel biciklis. A Baross út felé tekert.

Zöldár a torkolatnál

Szigeti Henrik már a „szép Tisza-hídról” örökítette meg a Zagyva torkolatot. Aki viszont postázta ezt a képeslappá lett fotót, a szolnoki vártemplom tornyát már nem láthatta ilyennek.

Szabálytalanul Deáknak

Az 1904-ben Szolnokon szolgáló őrvezető lapja a postára adás napján megérkezett Kunmadarasra. Az érvényes szabályokat ugyan megszegte, de azért erre az anziksz készítői is ösztönözték.

Új év és Damjanich

Minden bizonnyal egy Pásztóról Szolnokra elszármazott hölgy küldte édesanyjának új évi üdvözletét az alig egyéves Damjanich-szoborral a nagy háború előtti utolsó békés szilveszterkor.