Valószínű, hogy a Szapáry utca őszi fotóját őrző képeslapot olyan valaki küldte Szolnokról, aki akkor csak a vasútállomáson járt, átutazott a városon. A hátlapra írt üzenetben ugyanis Valkovszky „Gyurka” arra kéri húgát, Erzsébetet, hogy egy képeslapot és szüleik – „a fater és a muter” – fényképét borítékban mielőbb küldje utána az eperjesi akadémiára. Mivel az anzikszot év megjelölése nélkül, de augusztus 31-én postázták, feltételezhetjük, hogy egy Szarvasról a felvidéki Eperjesre tartó diák az írója, akinek a vonatúton juthatott eszébe, miket felejtett otthon, és a szolnoki átszállást használta fel a „hiba kiküszöbölésére”. Valkovszky György ekkor minden bizonnyal nem elsőévesként utazott az eperjesi akadémiára, hiszen a legnagyobb természetességgel, bármiféle cím megadása nélkül kéri húgától az utánküldést. Mindezeken túl azt is feltételezhetjük, hogy a lap írója ugyanaz a későbbi Dr. Valkovszky György, aki 1889-ben Szarvason született, jogi tanulmányait Eperjesen és Kolozsváron végezte, majd 1914-től hadba vonulásáig szülővárosa helyettes szolgabírója volt.

A szolnoki fotó és a képeslap hátulja alapján azt is valószínűsíthetjük, hogy Valkovszky György 1907. augusztus 31-én érintette Szolnokot, azaz a második év megkezdésére utazott vissza Eperjesre. Merthogy az egészen biztos, hogy ezt a képeslapot csak 1905 után adhatta postára, hiszen hátlapja már nem hosszú címzéses, hanem megosztott felületű, amit abban az évben vezettek be. Maga a fotó pedig nem készülhetett 1907 után, hiszen akkor a bal oldali házsorban már ott kellene lennie a Szolnoki Hitelbank emeletes épületének, amit pedig abban az évben adtak át a mai „nagyotp” helyén.

Természetesen nem lehetne kizárni, hogy egy 1907 előtt készült fotót használó képeslapot évekkel később is használjanak, ám mivel Valkovszky György később Kolozsvára is járt jogi akadémiára, a magam részéről 1907 – legfeljebb 1908 – mellett tenném le a voksom, mint e lap postázásának lehetséges időpontja.

A Szapáry út akkori elejét megörökítő őszi felvétel természetesen korábban is készülhetett, pontosabban l899 és 1907 között bármikor. Merthogy a távolban, az utca végén, a jobb oldali házsorok mögött már felsejlik a zsinagóga épülete, ami 1899 nyarára lett kész. Ugyanakkor a képen látható villanypóznák, a két oldalon futó járdák, és a macskaköves kocsiút miatt úgy tippelném, hogy a felvétel inkább 1905-ben vagy 1906-ban készült. Nem teljesen az utca elejéről, vagy a Baross utcai torkolattól fotózva, hiszen a jobb oldal első épülete a Kádár cukrászda – ma Black Cat –, még földszintes állapotában. Tehát azt mondhatjuk, hogy az ismeretlen fotós mögött még komoly keresztforgalom lehetett a kép készítésekor.

Az azonban biztos, hogy a fotó készítése még komoly feltűnéssel járt, ugyanis a kép előterében látható kilenc alak mindegyike a kamerába néz, a fényképészt bámulja. Annak ellenére, hogy a fotózás lehetséges dátumát megelőző tíz-tizenöt évben már szinte mindennapi lehetett Szolnokon, hogy Szigeti Henrik vagy valamelyik kollégája Szolnok belvárosának különböző pontjait megörökítik. Nem mondom, hogy ez biztosan az 1890-es évek eleje óta Szolnokon élő Szigeti Henrik felvétele, de azért azt érdemes megjegyezni, hogy az ő műtermei mindig a Szapáry út elején voltak – négy különböző helyen. Szóval simán előfordulhatott, hogy az előző századforduló egy őszi délelőttjén úgy gondolta, kiviszi az utcára a masináját, és sokadszor is megörökíti Szolnok korzóját. Amiből aztán a „Hírlap elárusítás” kiadásában lett képeslap. Annak egy példányát pedig az eperjesi jogi egyetem hallgatója, Valkovszky Gyurka vette meg, és küldte haza, Szarvasra húgának, Valkovszky Erzsébetnek.