A Bauer István gyűjteményében lévő, egyértelműen szolnoki fotó keletkezésének lehetséges időpontját egy már a felvételen szereplő, és egy még hiányzó épület segíti. A felvétel egyik legtávolabbi, még jól kivehető, jellegzetes sziluettű épülete ugyanis a gépipari tömbje, amely 1926-ban készült el, tehát annál korábban ilyen fénykép nem készülhetett Szolnokon. Ugyanakkor a kép előterében, a bal oldalon egy üres telek látható, ahol a harmincas évek eleje óta a szolnoki 1-es számú, vagy „nagyposta” áll, így a fotós csak azt megelőzően dolgozhatott, hogy azt az épületet elkezdték kijelölni. Mindezek alapján tehát kimondható, hogy a szolnoki Baross utcát a mai Mészáros Lőrinc utcai torkolattól, illetve a Pelikán parkolótól a vasútállomás felé fordulva örökíthette meg az ismeretlen fotográfus valamikor a húszas évek második felében.

Érdekes kérdés, hogy vajon honnan dolgozhatott a kép készítője. A felvétel ugyanis olyan, mintha a Baross utca fölött, egy vagy két emelet magasságban lett volna a kamera. Nem biztos, hogy jó a megoldásom, de szerintem a Baross utca 7. szám alatt egykor álló Madas-ház nyugati, állomás felé eső sarkáról készülhetett a kép, ugyanis a Baross utcának, az 1973-as szanálás előtt, volt egy kis íve ezen a ponton. Amennyiben ez így volt, akkor a kép születésének az időpontját annyiban pontosíthatjuk, hogy mivel a Madas-ház a húszas-harmincas évek fordulójára készült el, a fotós sem dolgozhatott máskor.

Tehát Szolnok „második” főutcája – amennyiben elsőnek a Kossuth, akkor Gorove utcát tekintjük – így nézett ki szűk évszázaddal ezelőtt. A megörökített házak közül néhány még ma is áll, így például a posta szomszédságában, a Baross utca 14. szám alatt lévő, tornyos, jelenleg rózsaszín homlokzatú. A következő két, földszintes épület, amelyek a Madách és a Mária utcák torkolatában álltak, valamikor az ötvenes-hatvanas években tűntek el, egyiknek a helyén társasház, a másikén pedig 1966-ban az MHSZ/TIT székház kapott helyett. A Mária utca távolabbi sarkán álló tornyos épület, az úgynevezett Deutsch-fél ház ma is a helyén van, a fotó készítése után évszázadban sok minden, többek között Kádár Jánost is fogadó pártiroda működött benne.

A felvétel jobb, a Baross utca páratlan oldalán elég sokáig kell vezetnünk a tekintetünket, hogy ma is álló épületet fedezhessünk fel. Az előtérben lévő földszintes, boltoknak helyet adó, illetve az utánuk következő tornyos ház ugyanúgy a hetvenes évek első felében semmisült meg, mint a Madas-ház, amikor a 4-es főút átkelési szakaszának korszerűsítése miatt észak féle tolták el a Baross utca középvonalát. Ezeknek az egykori szolnoki házaknak a helyén fut ma a Baross utca, mögöttük pedig a Pelikán parkoló, a Jászkürt utca torkolata, majd feljebb, az üres telek és bank után a Hősök tere következik. A távolban látható tűzfal és a hozzá tartozó emeletes ház a Fehér kereszt patika épülete, ami után az újabb szolnoki „tornyocska”, a Kápolna út másik oldalán álló Hasznos- házhoz tartozik. Az azt követő földszintes, ma már többségében nem létező házak teteje fölött egészen az Eötvös térig ellátunk, ahol pedig a gépipari tömbje, a mögött az egykori fiúiskola tornya, nagyon-nagyon messze pedig a Pfaff-féle állomás fedezhető fel.

Érdekes maga a Baross utca forgalma is. Abban semmi meglepő nincs, hogy még a balra tarts szerint közlekedtek, hiszen a mai menetirányra csak a negyvenes évek elején, tehát e fotó születése után bő évtizeddel tértünk át. Nekem ugyanakkor kicsit fura a viszonylag sűrű kerékpáros forgalom, miként az is, hogy már-már kerékpárútként értelmezve használja minden bringás a páratlan oldal előtti sávot. A jelentős lovaskocsi forgalom viszont nem meglepő, jobban megnézve a „járművek” többsége bérkocsi. Ami azonban igazi különlegessége ennek a képnek, az a posta üres telke előtt haladó autóbusz. Lehet, hogy tévedek, de a kép készítésekor talán éppen nem volt helyi buszközlekedés Szolnokon, így ez egy helyközi, a szomszéd településeket érintő autóbuszjárat lehetett.

(Köszönet Bauer Istvánnak a kép használatának engedélyezéséért)