A szobor és talapzata is elég rossz állapotban van, holott minden bizonnyal Szolnok második legidősebb ilyen alkotásai. Ráadásul szerintem van néhány fontos – ma is büszkén vállalható – oka, amiért nálunk is szobrot állítottak Nepomuki Szent Jánosnak.
Az ország szobrait összegyűjtő Köztérkép.hu oldal adatai szerint Magyarországon 228 darab Nepomuki Szent János szobor található. Az egyes alkotásokhoz tartozó műlapokat nézegetve, többségük különböző kereszteződésekben, illetve korábban is használt utak és hidak közelében található. Ami nem véletlen, hiszen a valamikor 1340 és 1350 között Pomukban – a Csehországi Pilsen közelében – született egykori papot és egyházjogi doktort, akit XIII. Benedek 1729-ben emelt a szentek sorába, a folyók, a hidak és a hajók védelmezőjeként tartanak számon.
Ugyanakkor a gyónási titok megtartása miatt megkínzott, majd a Károly-hídról a Moldvába vetett, a prágai Szent Vitus székesegyházban nyugvó Nepomuki Szent János a vízimolnárok, a halászok, sőt a sóbányászok védőszentje is. Azaz csupa olyan dolgot kapcsolnak hozzá, ami a XVIII-XIX. század fordulóján Szolnok életében is jelentős volt. Hiszen akkor már évszázadok óta hídváros szerepet töltöttünk be, két folyó határozta meg a mindennapokat, illetve a só és a sószállítás jelentette Szolnokon a húzóágazatot akkoriban. Talán ezért is érezhette kötelességének Győrffy Pál helyi sóhivatalnok, hogy a szentnek 1804-ben szobrot állíttasson a városban.
Mint az Illustrirte Zeitung című lapban, 1851-ben (máshol 1857-es dátum szerepel a forrás mellett) megjelent rajzból kikövetkeztethető, a szolnoki Nepomuki Szent János szobor eredetileg valahol a Tisza és a Zagyva torkolatánál állt, azaz naponta láthatták a városon átutazók, de az akkori szolnokiak többsége is. A rajzot nézegetve nekem úgy tűnik, hogy a klasszicizáló, késő barokk stílusú szobor nagyjából a mai Zagyva híd belváros felőli hídfőjénél, valahol a Pólya Tibor út elején volt eredetileg. Persze akkoriban még messze nem volt az út szintje így feltöltve, mint most.
A város történetével foglalkozó források egyértelműen 1910-re teszik a szobor áthelyezésének időpontját. Az azonban egyik leírásból sem derül ki, hogy 1910-ben vajon miért kellett az akkor már százéves szobrot más helyre, egész pontosan a Vártemplom mögé tenni. Amint az sem, hogy a fentebb említett rajzon még meglévő két mellékalak, a két szárnyas angyal akkor megvolt-e még vagy sem.
Úgy tűnik egyébként, hogy a XIX. században emelt szobrok mellékalakjainak nem kedvez Szolnokon. A Nepomuki Szent János szobor angyalain kívül ugyanis hasonló sorsra jutottak az egykor a Kossuth téren álló Szentháromság szobor alakjai is. Azokról sem tudni, hogy mikor és miért tűntek el, azt meg főleg nem, mi lett a sorsuk.
Ahogy a Vártemplom mögötti parkban szerényen megbújó szobrot és talapzatát elnézem, még néhány év és nemcsak a mellékalakok eltűnése miatt fogunk keseregni. Maga a főalak még viszonylag ép, maximum kissé elszíneződött és megkopott. A talapzattal összekötő csonka oszlopból viszont már komoly darabok hiányoznak, itt-ott pedig a vasszerkezet is kikandikál. A legrosszabbul azonban a talapzat néz ki, amire pedig Szent Flórián alakját vésték, minden bizonnyal a Szolnokot is rendszeresen érintő tűzvészek miatt.
Nem tudom, jogilag kié a szobor. Erkölcsileg biztos, hogy Szolnoké. És kora, valamint a várostörténetben betöltött szerepe miatt mindenképpen érdemes lenne helyreállítani például úgy, ahogy néhány éve a Mária-szobrot sikerült. Már csak azért is, mert talán egy kezünkön meg tudjuk számolni a két évszázadosnál idősebb, emberi alkotásokat Szolnokon.
