2026.04.12. (vasárnap)

Szolnok 900 (24.): Matrica, jelvény, tálka

Szolnok 900 (24.): Matrica, jelvény, tálka

Dátum:

A Szolnok első írásos említésének 900 éves évfordulója köré szervezett jubileumi eseményekről senki sem távozhatott üres kézzel. Ha más nem, egy matrica került a megjavított autójára.
Látszólag „csak” egy mezőtúri cseréptál

Az 1975. január 1-jén ünnepi tanácsüléssel kezdődő és augusztus 19-én, a Jubileumi tér közepén elkészült Tanúhegy átadásával befejeződő Szolnok 900 jubileumi évhez a megye települései is csatlakoztak. Abban nem vagyok biztos, hogy önként és dalolva. Az azonban tény, hogy a buszpályaudvar és a vízügyi szakközépiskola beruházásához pénzt adtak a saját fejlesztési alapjukból, a Móra Ferenc úti lakótelep háztömbjei között létrehozott Jubileumi parkot pedig társadalmi munkával segítették. És, mint a mellékelt mezőtúri kerámia bizonyítja, az elképesztő mennyiségű jubileumi ajándék elkészítéséből is kivették részüket, hiszen nyilvánvaló, hogy a képen látható 14,5 centiméter átmérőjű mázas cserépedény is ott, a termékre szakosodott kézműipari cégnél készült.

A hátsó felirat elárulja, hogy jubileumi emléktárgy

Azt persze nem tudom, hogy a falra felakasztható dísztárgy ebben a méretben kifejezetten Szolnok számára készült, avagy az amúgy is gyártásban lévő termék hátoldalára csak rápingált „Szolnok 900 éves 1075-1975” feliratot, és már le is volt tudva a feladat. Azt gyanítom egyébként, hogy ez az emléktárgy az 1975. július végén rendezett Jubileumi vásárhoz kapcsolódhatott, ahol a 900 éves évforduló apropóján a megye cégei vonultatták fel termékeiket. Nem mellesleg azt is bemutatva, mire jutottak a „felszabadulás” óta eltel 30 évben. Mindenesetre a mezőtúriak ajándéka lehetett az egyetlen, amiről nem sütött azonnal, hogy repi tárgy, hiszen, ha feltették a falra – ez akkoriban még a lakótelepi konyhákban és ebédlőkben is divat volt – semmi sem utalt arra, hogy a tulajdonosa hol, hogyan és mikor jutott a tálkához.

A Szolnok 900 éves évfordulóra talán jelvényből készült a legtöbb verzió

Miközben mezőtúri cserépedényből talán a fenti volt az egyetlen, ami a Szolnok 900-ra készült, apró jelvényekből legalább egy tucatnyi változat ismert. Nem véletlenül, hiszen mint korábban is utaltam rá, a hetvenes években nagy divatja volt a jelvények gyűjtésének – és talán nem azért, mert mindenki Brezsnyevet akarta utánozni –, igaz, ezek többsége nem a felsőruházatra, hanem falvédőkre és más gyűjtőhelyekre került. A mellékelt 2 centi magasságú és alig 0,6 centi szélességű, ovális formájú, egytűs kitűző születéséről semmit nem tudok, de a rajta látható sportolók – úszó, futó, focizó alakok – miatt azt feltételezem, hogy a Szolnok 900 számtalan sporteseményén kaphattak ilyen apró ajándékot a résztvevők. A nagy építkezések és jelentősebb rendezvények miatt kicsit a feledés homályába merült, hogy a város első írásos említésének évfordulójára időzített események sorába már 1974 őszétől nagyon sok és sokféle sportrendezvény befért, a mindenféle városi csapatversenyektől kezdve, a vállalati sportnapokon át, az iskolásoknak szervezett játékokig.

Az AFIT XVII-e számú vállalatának különleges ajándéka 1975-ből

A jubileum megünnepléséből a szolnoki vállalatok is alaposan kivették a részüket. Voltak, amelyek már 1974-ben Jubileumi óvodákat építették – ebből volt három –, voltak olyanok, amelyek a dolgozóik társadalmi munkáját segítették anyagokkal és szállítással – például az 1975. június 30-ra elkészült Tiszaligeti Sportcsarnok esetében –, és voltak olyanok is, amelyek mindezek mellett apróbb emléktárgyakat is készítettek, rajtuk a jubileum és a saját cégnevük feliratával. Ez utóbbiak között a legelterjedtebb a kártyanaptár volt, és – legalábbis eddigi tapasztalataim szerint – a legritkább a matrica. Márpedig az AFIT XVII-es számú vállalata, amely 1967 óta működött a szolnoki Százados úti javítótelepen, ezzel ünnepelt. Fél évszázad távlatából persze nem tudható, hogy miként hasznosultak ezek az 5,5×10 centis matricák, de simán el tudom képzelni, hogy abban az évben, az AFIT-nál javított, netán lemosott – hiszen már működött az olasz automata autómosó – gépkocsik szélvédőjére felnyomtak egy-egy ilyet. Így talán kész csoda, hogy maradt a matricából fel nem használt példány.

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Amiről egy ’73-as naptár mesél

Kordokumentum. Abból az időből, amikor még érdemes volt a tévéket megjavíttatni. Helytörténeti forrás, hiszen arról is árulkodik, hogy 1973-ra már négy ABC-je volt a helyi ÁFÉSZ-nek.

Tényleg az utolsó fahíd

Tévedtem. Szolnoknál nem 1909. március 15-én ívelt át utoljára fa közúti híd a Tiszán, hanem 1945 nyarától talán 1946 első feléig. A „szép Tisza-híd” romeltakarítási fotói igazolják ezt.

Az első felgördülésig

A megyeszékhellyé lett Szolokon még nem állt emeletes városháza, de már volt a helyi színügyet gyámolító egylet. Aztán jöttek a Scheftsikek és Fodor Dániel, meg 33 év vágyakozás.

Színes februárok

Évtizedekkel ezelőtt korizni lehetett a csónakázó tavon, jeget vermeltek a Tiszáról és Szolnok volt az ország leghidegebb pontja. Miközben tervek és építkezések is színesítették a híreket.