Juhász József, a Szapáry úti TESZ-székház működtetője néhány nappal ezelőtt azzal hívott fel, hogy hosszú évek óta őrizget egy ládát, amiben régi szolnoki fotók találhatók, szerinte a nyolcvanas évek első feléből, és talán engem érdekel. Naná! Ráadásul a fellelés helye miatt rögtön beugrott, hogy a Hazafias Népfront – aminek szolnoki szervezete a nyolcvanas évek végéig ebben a szecessziós Szapáry úti palotában székelt – 1984-ben egy olyan országos akciót indított, amiben arra kérték a helyi egységeiket, hogy „hazánk felszabadulásának” 40. évfordulója tiszteletére fotózzák körbe a településüket. Néhány éve egy-két városról előkerültek ilyen fotók, tehát alig vártam, hogy kinyithassam a ládát. Azt hiszem, nem túlzás, ha azt mondom: kincsesládát találtam. Benne nagyjából félszáz olyan jó minőségű, ma is vállalható nagyítású szolnoki fotóval, amelyek a nyolcvanas évek első felében készültek.

Feltételezem, hogy az ismeretlen fotós – vagy fotósok – által készített és profin nagyított képek ennek a bizonyos HNF-akciónak a szolnoki emlékei. A nagyjából félszáz A4-es nagyítás azonos projekthez tartozását igazolja, hogy a súlyos faládának a felnyitható tetejébe egy fotóalbumot is elhelyeztek, amelyben az összes kép kisebb változatban, témakörönként lett beragasztva. Ráadásul az egyforma kartonon lévő nagyítások is témakörönként feliratozva kerültek, és vannak ma is, az egyébként tömörfa ládikában. Hosszú hónapok kellenek, mire minden képet feldolgozok, és teljesítem Juhász Józsefnek tett ígéretemet, hogy az anyagból egy kiállítást is csinálunk – nagyjából egy „akkor és ma” tematika mentén – a következő Szolnok napján, a kincsek fellelésének a helyén.

Itt és most tényleg csak néhány érdekességet mutatnék, mert például eddig nem találtam jó minőségű fotót a legendás Bölény-csúszdáról, ami 1980 és 2007 között állt a Várkonyi téri szánkódombok közelében. Nagy István szobrászművész kazánlemezből készítette el a köztéri műalkotásnak is beillő játékot, ami minden bizonnyal egy nemzedék tudatába égett bele. (Ez a fotó látható a címlapon.)

Helytörténeti szempontból legalább ennyire érdekes – és rejtélyes – az a fotó, amelyen három – vagy négy – összekapaszkodó puttó látható. Első ránézésre is egyértelmű, hogy a „szobor” alól hiányzik valami. Másodikra pedig gyanús, hogy talán ugyanazokat a puttókat látjuk, amelyek a negyvenes évek végéig a Kossuth téri artézi kút tetejét díszítették. Sajnos a kép háttere nem visz közelebb a helyszín azonosításához, de szeretném hinni, hogy ez a felvétel az egykori Tiszaligeti strand területén készült, ahol néhány szolnoki emlékezete szerint a fő térről eltűnt kútdíszek „álltak” egy ideig.

Fontos tudni, hogy a ládában nem életképek vannak, és még csak nem is a fejlődő, szocialista megyeszékhely legnagyobb beruházásainak, „sikereinek” emlékei. Érzékelhető, hogy a köztéri műalkotások – szobrok, domborművek – megörökítése volt a „feladat”, aminek köszönhetően nagyon sok olyan alkotást is lefényképeztek, amelyek a rendszerváltáskor vagy azóta eltűntek Szolnok utcáiról és házfalairól. Van itt remek kép az 1919-es kőről, amelyet a régi 4-es út Abony felőli bevezetője mellett minden március 21-én megkoszorúztak, de a rég eltűnt Szamuely- és Pálfy-mellszobrok is megvannak, hogy a vegyiművek még fotókon is elveszett Lenin-szobráról ne is beszéljünk. Vannak a dobozban olyan alkotásokról is képek, amelyek teljes újdonságként hatnak, úgyhogy lesz miben segíteni a blogSzolnok olvasóinak. Akiknek az első „feladat”, hogy ha valakinek van valamilyen információja a Hazafias Népfront 1984-1985 körüli fotózási akciójáról, netán tudja, ki lehetett a fotók készítője, segítsen!

És, hát ne feledkezzünk meg az élet „fura fintorairól” sem. A ládikát és benne a képeket rendelkezésemre bocsájtó Juhász József jó pár évvel ezelőtt azzal keresett meg, hogy emlékei szerint az 1974-ben átadott szolnoki piac épületében volt egy szoborszerű szökőkút. Az ő életében ennek különös jelentősége volt, ezért nagyon szeretne az „alkotásról” többet tudni, esetleg egy fotót találni róla. Sokszor, sokaktól kérdeztem már, hogy hallottak-e a vásárcsarnok „műalkotásáról”, esetleg emlékeznek-e rá, de egy halvány újságcikken kívül eddig semmi nyoma nem volt a dolognak. Azt hiszem, ki tudják találni, hogy honnan került elő egy jó minőségű, a csobogó létezését bizonyító fotó. Aminek a hátuljára ráadásul azt is ráírta valaki, hogy „három hete leszerelték, 1982. 07. 30.”. Tehát nemcsak a piaci szökőkút létezésére van már bizonyíték, de azt is tudjuk, hogy 1974 nyara és 1982 nyara között lehetett a közelében találkozni.

Ezért is mondom mindig: kincsek kerülhetnek elő irodák, lakások, pincék, szekrények, fiókok mélyéről.