T-né M. Éva
A „szocializmus lakótelep-eszmény” nagyon jó terméke volt. Törődtek azzal, hogy munka után, hétvégén az ott lakók lemehessenek úszni, fürödni. A „telep” gyerekei biztonságban voltak. Gondozták (a strandot – a Szerk.), aki ott volt, jól érezte magát. Ezt nyugodtan állítom, mert emlékszem a sok vidám, strandolást élvező arcra. Bár most is lennének ilyenek!
GP-én Panni
A gyerekeim sokat fürödtek benne, nagyon jó volt.
Sz-né Cs. Mária
Imádtam ezt a strandot.
K. Ibolya
Én sem voltam ott soha, azt sem tudom, hol volt.
B. Ferenc
Aki nem járt ott (a Vegyi strandon – a Szerk.), hmmm. Sokat vesztett. Ma már levéltári anyag. Már akit érdekel.
Sz. M. Zsuzsanna
Az akkori fiatal szülők a két kezük munkájával fásították a strandot. Az édesapám is, emlékszem a fényképekre. Én ott tanultam úszni, a vállalati nyári napköziben. A dolgozók gyermekei pedagógusi felügyelettel, élményekkel gazdagodva, biztonságban töltötték a nyarat. Most szomorú a látvány.
T. S. Mari
A 70-es években még fénykorát élte.
D. Márta
Sajnos minden az enyészeté lett, amit annak idején a dolgozók segítségével felépítettek.
U-N Rozka
A kőolajnak is volt strandja, a Temető (azt hiszem, a Kőrösire gondol az olvasó – a Szerk.) út végén, a hotel mögötti részen, ha jól emlékszem. Oda jártunk, mikor mamánál nyaraltunk.
Sz. Csaba
Köszönöm a blogot. Néhány hete fedeztem fel, kevéske szabadidőmben sok örömet jelent az olvasgatása. Egyetemista korom óta Debrecenben élek, de még mindig ott vagyok „otthon”… Így még többet jelentenek a cikkek, képek számomra.
Egy apróság az egyik friss bejegyzéshez: kamasz koromban sokat jártam a „kőolajos” strandra, a nyolcvanas évek elején, közepén. Ha jól emlékszem, két medencéje volt. Soha nem volt „tömeg”, nem egyszer voltam egyedül a strandon.
Köszönöm a munkáját!