2025.12.4. (csütörtök)

A megyei tervező helye

A megyei tervező helye

Dátum:

Néhány héttel ezelőtt, egy régi fotó okán háborogtam a Kossuth és a Kellner utcák sarkán álló tervezővállalati irodaháza miatt. Az itt látható, egyik olvasómtól kapott kép azonban azt is megmutatja, mi volt a mai emeletes épület helyén fél évszázada. Vitathatatlan, hogy valamit kellett kezdeni ezzel a résszel.

Rita nevű kedves olvasómtól kapott kép értéke számomra elsősorban az, hogy megmutatja, milyen is volt a Kossuth Lajos és a Kellner Gyula – akkor F. Bede László – utcák találkozása, mielőtt a megyei tervező vállalat úgy döntött, ide építi fel a korra jellemző székházát. Mint láthatjuk három, a korabeli városképbe se nagyon illő ház állt azon a telken – vagy telkeken -, amelyen ma az egykori tervezők épülete áll. A sarkon egy földszintes lakóház, majd két, nem túl impozáns boltépület következik, mielőtt tekintetünk a kaszinóig ér. Ha valaki esetleg tudja, hogy abban a két pici, utcai portálos épületben milyen üzletek működtek nagyjából a hatvanas évek első felében, kérem, árulja el.

Ami másodikra szembeötlik ezen a feltételezhetően családi album számára készült képen, az a kaszinó épületének lavór kék színe. Azt sajnos nem tudom, ez a XIX. század végén elkészült ház eredetileg milyen színű lehetett, de nehezen tudom elképzelni, hogy pont ilyen. Persze lehet, hogy csak a Technika Házának – ma ugye ez a neve – jelenlegi színe miatt furcsa ez a kékség, bár a megyeházának egykori kopottas okkere sem túl szívderítő. Ha poénkodni szeretnék, azt mondanám: biztos a korabeli funkciója miatt festhették kékre. Mert ugye sokan emlékeznek még azokra az időkre, amikor itt működött a Tisza Antal Úttörőház, ahol a kék nyakkendős kisdobosok is szívesen megfordultak. A fotó készítésének pillanatában már bő egy évtizede.

Természetesen további érdekességei is vannak ennek a fotónak. Nézzék csak meg a jobb szélén, milyen üzlet felirata látható! Állami fodrászat. Igen ott, ahol ma – és három évtizeddel ezelőtt is egészen biztosan – a Hatvanas ABC eladótere található. Lehet, hogy az egykori üzlet jóval kisebb volt, mint amilyennek ma ismerjük? Érdekelne, mikor szerezte meg a város elsőszámú élelmiszerüzlete a cukorgyári bérház alatti helyiségek mellett a szomszédos, bő negyven évvel idősebb ház alsó szintjét is. Ha valaki tudja, árulja el!

A szemlélődés természetesen ezzel sem érhet véget. Az utcabútorok, a táblák és a forgalom is megér egy-egy mondatot. A fák köré húzott hirdetőoszlopokból itt-ott még ma is találunk a városban, nagyjából hasonló állapotban. A szörnyű műkő virágtartók sem tűntek el fél évszázad alatt. Viszont a Kádár-korra oly jellemző utcai szemétgyűjtőknek ez a fajtája szinte teljesen kiveszett. Holott csak ezen a képen 40-50 méternyi utcaszakaszon három is található belőle. Több mint autóból az akkor még csak két sávra osztott 4-es főúton. A megyeháza előtt egy fehér púpos Warszava várakozik, bal szélen pedig egy bordó Skoda Octavia közeleg. Igaz, ha jobban megnézzük, néhány pillanat múlva akár egy busz is feltűnhetett volna, hiszen a buszmegállóban – ott, ahol ma is van – már elég sokan várakoznak.

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szolnoki kincsek a Fortepan-on (1)

Autó a régi „százlábú” híd szandai oldalán, ideiglenes alagút az egykori Ságvári körúton, rosszul datált víztoronyépítés a Széchenyi lakótelepen. Három szolnoki kép a Fortepan-ról.

Szolnok szokatlan helyről

Danka István, mint a megyei tervezővállalat fotósa, 1981 tavaszán felmászott az akkor még működő Ságvári Endre Művelődési Ház tetejére, hogy megörökítse a Nerfeld-palota bontását.

Hogyan nevezhették?

Amikor ezt a képeslapot Szolnokon postázták, a megörökített park már nem így nézett ki. Sőt, a neve is más volt már. Ráadásul annak hídnak sem volt már nyoma, ahonnan ez a kép készült.

Szolnoknál komppal

A szolnoki belvárosi híd közelében legalább három időszak volt, amikor komppal kellett átkelni a folyón. E lap postázása miatt egyértelmű, hogy a kép az első ilyen alkalommal készült.