2025.08.27. (szerda)

A páratlan oldal az érdekes

A páratlan oldal az érdekes

Dátum:

Elsőre semmi különös. Az utólag színezett fotó a Baross és a Szapáry kereszteződését mutatja, amiből 1905 után lett képeslap. Ott a Kindlovics-bazár, az 1-es épülete a jellegzetes tetejével, a bank homlokzata és a Sütő utca sarkán az egykori ház is. Nem is a Baross páros oldala az érdekes.

Elsőre semmi különös. Az utólag színezett fotó a Baross és a Szapáry kereszteződését mutatja, amiből 1905 után lett képeslap. Ott a Kindlovics-bazár, az 1-es épülete a jellegzetes tetejével, a bank homlokzata és a Sütő utca sarkán az egykori ház is. Nem is a Baross páros oldala az érdekes.

Hanem a páratlan oldal, azaz a szolnoki Gerő Ignác – a lapon korabeli helyesírással Ignácz – kiadásában megjelent képeslap jobb oldala. Ahol a kocsiút íve mögött az a szép zöld gyep meg a házmagasságú fák láthatóak. Merthogy ott, azoknak a helyén a Hungária kávéház épületének kellene látszódnia. Már, ha a Baross utca páratlan oldala – ahol a Hungária mellett az a klinker téglás emeletes ház is állt, amiben a Kommunisták Magyarországi Pártjának szolnoki szervezete létrejött, ami utána a Tiszavirág presszó épülete volt – nem a páros oldalon sorakozó épületek után jóval lett felhúzva. A Szapáry utca kikövetkeztethető járdavonala és a Baross utca más képeslapokról ismert utcaszélessége alapján kizártnak tartom, hogy a korabeli fotós olyan szöget talált volna, amire a Hungária kávéház nem fért fel. Inkább azt kell gondolnom, hogy a város főutcájának két oldala pár év eltéréssel épült be, és ez a képeslap ennek egy ritka emléke.

Nagy segítség lenne, ha a birtokomban lévő ritka képeslapot nem sokkal a megjelenése után postára adták volna. Sajnos a ráírt Kovács Emilnének soha sem küldték el, így csak a hátlap kialakítása alapján tudható, hogy 1905 utáni kiadványról van szó. Merthogy abban az évben tértünk át az úgynevezett hosszú címzéses – azaz a kézzel írt szövegnek helyet nem hagyó – képeslapokról a mai címzés és szövegfelület felosztásra. Ám ettől a felhasznált felvétel jóval korábban is készülhetett, azaz örökíthette meg a még csak épülő Baross utca elejét.

Ahhoz nem férhet kétség, hogy a fotó készítője és a képeslap kiadója elsősorban a Kindlovics-bazár építőjének vagy működtetőjének akart a kedvébe járni, hacsak nem egyenesen az ő megrendelésére készült a kiadvány. A bazár ugye egy korabeli vegyes funkciójú kereskedelmi épület, amelynek földszintjén utcára nyíló üzletek sorakoztak, pincéjében raktárak, emeletén pedig bérlakások voltak. Ezen a felvételen is jól látható, hogy a Baross és a Szapáry utcák sarkán álló Kindolovics földszintjén legalább hét üzlet működött, azaz egyszerre többfelé bevásárlást is el lehetett itt intézni.

Többek között be lehetett térni a „Megváltó” patikába a sarkon, a mai pékség helyén. Erről Berta Ferenc szolnoki gyógyszertárakról írt kiváló könyve alapján tudjuk, hogy Zs. Márton István tulajdonában volt, és feltételezésem szerint a Kindolovics-bazár átadásakor – szerintem 1895-ben – tette át ide a székhelyét.

Tehát ez a kép legkorábban 1896-ban készülhetett volna, ha nem lenne az épület sarkánál egy többágú, vas villanypózna, ami miatt azt kell mondani, inkább a huszadik század első éveiből való a felvétel. Azaz egyben azt is kell feltételeznem, hogy a Baross utca 1974-re elbontott páratlan oldala jó pár évvel a Kindlovics-bazár átadása és a mellette lévő házak felhúzása után épült be. Magyarul a Hungária kávéház, ami szerintem a második világháborúban semmisült meg, negyven évig sem állt Szolnok közepén.

Persze lehet, hogy tévedek, és csak nem értem, milyen szögből készülhetett egy ilyen fotó. Ugyanakkor az ezen a fotón, a Baross utca páros oldalán látható facsemeték, a szerintem hiányzó macskakövezés, illetve a gyógyszertár bejáratának elhelyezkedése mind azt mondatják velem, hogy ez egy ritka felvétel. A kiegyezés után fejlődésnek indult Szolnok legfontosabb kereszteződését egy olyan pillanatban mutatja, amikor a Baross utca páratlan oldala még rendezetlen volt. Azaz a mellékelt fekete-fehér kép néhány évvel a címlapra kitett színes után készülhetett, hogy megmutassa a világnak a Hungáriát.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A szivar utóélete

Az 1945-ben felállított Szovjet katonai emlékművet a szolnokiak 1956. október 26-án ledöntötték. Mivel azonban korábban több képeslapra is rákerült, még az ötvenes évek végén is postáztak olyan üdvözletet, amin ez volt látható.

A Szigligeti háború utáni homlokzata

Örök titok marad, hogy valaki miért egy szolnoki képeslappal küldte üdvözletét a záhonyi kirándulásról 1962-ben. Miként az is, hogy a szolnoki színházról 1947 és 1962 között mikor készült ez a képeslappá lett fotó. Az egészen biztos, hogy nem egy háború előtti képet használt a kiadó.

Száz éve a múzeum épülete

A Gerő Ignác által kiadott szolnoki képeslapot 1917-ben, minden bizonnyal az első világháború miatt a városon átutazó, Monarchiabeli katona adhatta postára. Érdekessége, hogy a mai Damjanich János Múzeum épületének nagyjából egy évszázaddal ezelőtti állapotát és használatát mutatja. A Kossuth tér észak-keleti sarkával együtt.

Ismét híd nélkül

A felvétel előterében látható apró parasztház miatt akadt meg a szemem ezen az 1911 júliusában postára adott szolnoki képeslapon. Aztán jobban megnézve rá kellett jönnöm, hogy különlegességét nem az adja, ami látható rajta, hanem ami éppen hiányzik. Egy újabb olyan képeslap, amiről ? igaz, csak részben - hiányzik a Tisza-híd.