2025.08.27. (szerda)

A szivar utóélete

A szivar utóélete

Dátum:

Az 1945-ben felállított Szovjet katonai emlékművet a szolnokiak 1956. október 26-án ledöntötték. Mivel azonban korábban több képeslapra is rákerült, még az ötvenes évek végén is postáztak olyan üdvözletet, amin ez volt látható.

Az 1945-ben felállított Szovjet katonai emlékművet a szolnokiak 1956. október 26-án ledöntötték. Mivel azonban korábban több képeslapra is rákerült, még az ötvenes évek végén is postáztak olyan üdvözletet, amin ez volt látható.

A fiatalabbak vagy a Szolnokon kevésbé ismerősek is pontosan be tudják határolni, hogy hol is készült az ehhez a képeslaphoz használt fotó. A jobb szélén ugyanis egyértelműen felismerhető a Tisza Szálló jellegzetes tornya.

A kép készítésének időpontját viszont már csak körülbelül egy évtizedes időintervallummal tippelhetjük meg. Azt ugyan pontosan tudjuk, hogy a fotó előterébe komponált Szovjet katonai emlékmű 1956. október 26-áig állt az akkori Felszabadulás téren, tehát a növényzet alapján nyárinak tűnő felvétel legkésőbb az év nyarán készülhetett. Viszont nehéz megadni azt az első dátumot, amikor már láthatta egy fotós ilyennek ezt a részt. Mert hiába ismert, hogy a köznyelvben csak szivarként emlegetett emlékművet 1945. május elsején, a szolnoki harcok befejeződése után fél évvel állították fel a Táncsics utca végén. A fotó hátterét szinte teljesen kitöltő színház épülete, amely a városért vívott csatában komolyan megsérült, sem segít. Láthatóan, már elég jó állapotban van, ami csak azt jelezheti, hogy a kép minimum 1946, de inkább az ötvenes évek eleje után készült.

Megfordítva a képeslapot, nyugodtan mondhatnánk, hogy a fotónak 1954. április 1-je után kellett készülnie, hiszen a kiadóként feltüntetett Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat akkortól használta ezt a nevet. Mivel azonban a részben a Művészeti Alkotások Nemzeti Vállalatából létrejött cég simán hasznosította a korábbi fotókat, ez sok támpontot nem ad.

A 60 filléres képeslapra ragasztott 20 filléres bélyegen nehezen kisilabizálható bélyegzőből azonban úgy tűnik, ez a lap még akkor is forgalomban volt, amikor maga a megörökített tér, már nem így nézett ki. Egy bizonyos Laci ugyanis 1958-ban küldte Szolnokról Gyöngyösre Katalinnak az üzenetét, miszerint sokat gondol rá. Ha Laci szolnoki lett volna, biztos nem küldi el ezt a lapot, de az ötvenes évekre jellemző gyatra papírminőség alapján azt is feltételezhetjük, hogy túl nagy választék nem lehetett akkoriban.

Lehet, hogy tévedek, de erről a helyről későbbi képeslapokat nem tudok felidézni. A színházról és a Tisza szállóról nagyon sok készült, igaz azokon általában olyan fotókat használtak, amelyek a Verseghy gimi sarkáról készültek. Magát a szivar helyét, ami tíz évig üresen állt, nem mutatja képeslap. És az 1966-ban ide került, majd 1990-ben eltávolított Lenin-szoborra sem emlékszem ilyen módon megörökítve.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Bírói szerencsekívánság a Szapáryval

Százhat év távlatából azt gondolom, két egykori iskolatárs levelezéséből maradt ránk Róth Dezső elképesztően éles és gyönyörűen színezett szolnoki képeslapja, ami a Szapáry utca mai elejét, akkori végét, igazi fénykora előtti pillanatában mutatja. Hogy az út közepén álló férfi mit gondolt a fotósról, szintén csak találgatni lehet.

Kút a piacnak helyet adó Kossuth téren

Nincs az a régi Szolnokról szóló könyv, amiben ez a kép ne lenne benne. Hiszen olyan szolnoki képeslapokat gyűjtő se nagyon akadhat, akinek ne lenne meg ez a lapja. Ami nemcsak azért érdekes, mert negyven év eltelte után is rosszul került rá a tér neve.

1-es parkoló egykor

A Baross utcán konflis cammog. Valamikor a XX. század elején. Utasa hátranéz. Vajon mit örökít meg a járda szélén álló fényképész? Egy alföldi település majd eltűnő belvárosát.

A negyvenes évek végén

Ezt a szolnoki városházát ábrázoló képeslapot legkorábban 1954. április 1-jén adhatták ki, mégis azt kell gondolnom, hogy felhasznált fotó minimum fél évtizeddel korábban, azaz a negyvenes évek végén készült. Nem túl jó felvétel, nem is igazán értem, miért éppen ebből lett az 1 forint 20 filléres kiadvány, miközben számtalan jobb kép is volt már Szolnokról. De van egy másik furcsaság is.