Az előzetes alapján hónapokig vártuk, hogy elkapjuk a szolnoki mozikban. Nem sikerült. Alig őt hónappal a hazai bemutató után azonban két jegy, meg két kukorica áráért DVD-n haza is vihettük az Egek urát. Nem bántuk meg.
A válság utasa
A Vészhelyzet nagyjából kimaradt az életemből, tehát annak idején nem lettem George Clooney rajongó. Sőt, kicsit idegesített is a pasas, amikor mindenféle reklámokban megvillantotta sármos mosolyát. Egy ideje mégis azt gondolom, érdemes megnézni azt a filmet, amiben szerepet vállal. A Kecskebűvölők után az Egek urát is ezért választottam.
Van egy cég, amelyiknek annál jobban megy, minél súlyosabb a gazdasági válság, ezért egyre több embert kell kirúgni az állásából. George Clooney filmbeli munkáltatója ugyanis abból él, hogy ezt a kellemetlen tevékenységet, látszólag profin és humánusan elvégzi a beszari főnökök helyett. (Az ötlet zseniális.)
Attól, hogy egy film, valamilyen aktuális társadalmi problémát próbál megmutatni, nem feltétlenül kell unalmasnak és izzadságszagúnak lennie. Nem vagyunk hülyék, hogy a filmvászon segítségével tanulságokat kelljen bebifláznunk, és a rendezők meg a szereplők segítségével lenkenénisen elkapni a tanulságot. Az Egek ura (Up in the Air) esetében komolyan vett felnőtt emberek lehetünk, akiknek a nem éppen kellemes alapproblémára építenek fel egy történetet.
A filmbeli Clooney az év szinte minden napján keresztül-kasul repkedi Amerikát, hogy elvégezhesse feladatát. Közben persze kihasználja a repülőtársaságok, autókölcsönzők, szállodák, és ki tudja milyen szolgáltatók – nálunk ismeretlen – versenyét, amelyet az ő kegyeiért folytatnak. Ezer plasztikkártya a tárcájában, ezerféle kedvezmény az utazásai során. Láthatóan, ezt élvezi, nem a munkáját.
Jason Reitman – aki a terhes tinédzser, Juno drámájával már dobott egy rendeset – tud történetet mesélni a vásznon. Nem egyet. Rengeteget. Amelyek az ő meséjében összeállnak egy egésszé. Persze közben biztos nem kell mindenféle kurátoroknál lobbiznia, korlátolt marketingeseknél udvarolnia, hogy azt csinálhassa, amihez ért: filmet. Filmet, aminek van egy becsületesen kitalált, végiggondolt története (jelölték is miatta Oscarra), ráadásul a párbeszédek is értelmesek, a monológok pedig kifejezetten zseniálisak. (Az elbocsájtottak megszólalásaira gondolok, amelyek mind egy-egy önálló dráma.)
Persze a történetben van egy kis szerelmi szál, ami letéríti a főhőst az általa választott útról. No meg, egy kis vállalati átszervezés is, ami a gonoszt testesíti meg a történetben, és amit természetesen a főhős legyőz. És mindez lendületesen pörgetve, nagyon szépen filmezve.
Nem mondom, hogy az egy amerikai tucat film. Azt azonban igen, hogy a készítői alázattal kijárhatták a tucat film készítési iskolát. És forgattak egy nemcsak amerikai filmet. Az Egek urát, ami kitűnő alkotás.
