A három sárkány szolnoki adaptációjának vannak vitathatatlan erényei és érthetetlen gyengeségei. Ezekkel együtt a második felvonás okán az idei évad legfontosabb darabja. A négy főszereplő nő, Radó, Gombos, Császár, Lugosi pedig ismét nyomatékosítják, hogy Szolnokon színház működik.
Számtalan oka volna annak, hogy minden szolnokit rávegyek, a négynapos ünnep alatt nézze meg a Tisza Moziban Szabó István Az ajtó című filmjét, amit az eredeti tervtől eltérően minden napon négykor vetítenek. És az okok között csak az egyik lenne, hogy a film kitűnő.
A Republic bő másfél órája persze mindenért kárpótolt. Viszont azt a közel két órát, amit szombaton este várakozással töltöttünk a szolnoki sportcsarnokban, inkább kihagytam volna. A MÁV ennyi késés után a jegy árát is visszatéríti. Itt viszont tűrnünk kellett a szervezők bénázását.
Az igazi gyűjtő nemcsak tárgyakat birtokol, hanem gyűjteménye darabjairól igyekszik mindent megtudni, ismereteit pedig feldolgozni és mindezt olykor be is mutatni. Kolozsi Sándor ilyen gyűjtő. Ezért is érdemes megnézni a Damjanich Múzeumban varázslatos masináit.
A nem elvakult Kálmán Imre és operett rajongók csak akkor fogják élvezni a Szigligeti Színház Cirkuszhercegnőjét, ha elég nyitottak a groteszk, a paródia és a színpadi karikatúra iránt. Így is lesznek félresiklott poénok, de a Lugosi-Mészáros duó miatt várják ki a végét.
