A Múzeumok Éjszakájának egyik legjobb szolnoki eseménye volt, hogy a TIT előadásokat hirdetett a 24 emeletes tetejére, amiknek a bónusz programja az épület tetején tett kötetlen látogatás - azaz nézelődés - volt. A látvány, a lábunk alatt elterülő város minden más programot felülmúlt.
Akik olvasták Jonas Jonasson első regényét, amely a frappáns A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt címet viseli, azok számára nem lehet kérdéses, hogy az azonos című svéd filmet is megnézik. De másnak is ajánlom a Tisza moziban esténként futó, részben magyar filmet.
A sárga ezerkettes úgy parkolt a Tisza szálló előtt, hogy ha nincs rajta a mai rendszám, simán készíthettem volna róla egy négy évtizedesnek tűnő fotót. És ott volt még a gyógyfürdő bejáratánál parkoló kék Dacia, másnap meg a zöld ZUK. Gyerekkorom gurult át a hétvégén, Szolnokon.
Nem tudom, hogy a Kozma Károly képeiből összeállított kiállítás rendezői akartak-e összefüggést vagy párhuzamot találni a földszinti és az emeleti képek között, bennem mindenesetre megállt az ütő, amikor felfedeztem. Igaz, a fotók enélkül is szépek és mesélők.
A salemi boszorkányokról azt írtam, hogy sok mindent felülír, megbocsájt és megenged. A Patikát látva azonban olyan erős kompromisszumokat kell kötnöm, mint amilyeneket a társulat is köthetett, az egyébként az élettel kötendő kompromisszumokról is szóló darab kapcsán.
