Ha lehetne barokkosan hosszú címet adni a Bál a Savoyban című darabról szóló recenziónak, akkor az a következő lenne: Harna Péter nagyszerű alakítással menti meg a bukástól a Szigligeti Színház idei operettjét, ami a tapsrendnél is abszolút hallatszik.
Cserhalmi Sára Drága besúgott barátaim című moziját nemcsak azért érdemes megnézni, mert mostanában kevés magyar film készül, és kibeszéletlen témát karcolgat, hanem mert üdítően fényképezett kockákon remekül formált sorsok tűnnek fel.
Nem tudom, melyik a nagyobb bravúr: Mátyás király meséjét versbe szedni, avagy Heltai szövegét megtanulni. Mindenesetre A néma leventét a Magyar Dráma Napján bemutatni tiszteletre méltó. Egy vidám, pajzán mese lenne ez felnőtteknek, még ha ez nem is esett le a közönségnek.
Minden olimpia környékén elfog a vágy, hogy jó lenne egyszer közelről aranyérmet látni. Amikor beléptem a Damjanich Múzeum új időszaki kiállítására, eszembe se jutott, hogy teljesül ez a kívánságom. Az élmény mindenért kárpótolt.
Zalán Tibor Szolnokon ha című verse olyan erős kezdés az idei második Eső harmadik oldalán, amitől egy darabig emlékeiben tántorog az ember, és kirázza a hideg, miként lehet így, csupasz betűkkel visszaadni egy várost - a várost - és a hozzá kapcsolódó érzelmeket.
