Nagyjából kétezer ember vastapssal követelte a ráadást január 6-án este a Tiszaligeti Sportcsarnokban. És akkor Masahiro mester intésére ismét zengett a Carmina Burana legismertebb részlete, a Magyar Állami Népi Együttes táncosai pedig megelevenítették a zenét.
Úgy tűnik, az ígért időpontban mégsem következett be a világvége. A magam részéről eddig semmi pozitívumot nem találtam ebben az őrületben. Mígnem megvettem az Eső téli számát. Esküszöm, ezért megérte a világvégével ijesztgetni.
Valamikor az ilyen esték után a szerző kérés nélkül kapott egy jelentős előleget, és megrendeltek tőle legalább két újabb színdarabot. Mindenféle kikötés nélkül. Az előleggel bajban vagyok, de a Lift premierje után várom a következő Pulcher darabokat.
Kovács Lajos Matula bácsija legalább annyira jó, mint a négy évtizeddel ezelőtti, Bánhidi László által formált figura. Az új Tüskevárnak persze vannak hibái, ám ősszel is megajándékoz régi vakációk emlékeivel.
Az elmúlt két évben lényegében nem készült magyar film. Koltai Róbert Magic boys című alkotása láttán azt kell mondani: hála az égnek. Ezt a filmnek nevezett valamit sem a világhírű színészek, sem a Pindroch-Szabó Győző páros, sem az egykor jobb filmeket készítő Koltai nem menti.
