2025.08.27. (szerda)

Album a múltból

Album a múltból

Dátum:

Az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának épülete című kép a kedvencem a Kilencszáz éves Szolnok című albumból. Bár inkább a Zsuk hátulról a Ságvárin címet adnám neki, ha nem tudnám, hogy különleges kincsre bukkantam egy pesti antikváriumban.

A piros műbőrkötésből és az elsőre egyedinek tűnő 15 darab grafikából úgy tűnik, egy kispéldányszámú, különleges albumra akadtam a fővárosi antikváriumban. A címéből egyértelmű, hogy 1975-ben adhatták ki, és az is valószínű, hogy a megyei tanács vagy pártbizottság állhatott a megjelenés hátterében. Ennél biztosabbat – jelenleg – nem tudok, ugyanis a könyvkiadás legalapvetőbb szabályait sértették meg annak idején azzal, hogy az albumban sem kiadó, sem szerkesztő, sem nyomda, egyáltalán semmi nincs feltüntetve. Mivel a neten is találkoztam már a könyvvel, valószínű, hogy anno több készült belőle.

Korabeli kiadványokat ismerve, egyértelmű, hogy egy reprezentatív album kiadása volt a cél. Mivel a kiadás adatai nincsenek benne, valószínűsíthető, hogy a kilencszáz éves évforduló kapcsán Szolnokra látogató fontos embereknek szánt ajándék lehetett. Az albumban található képek alapján azon sem lepődnék meg, ha kiderülne: ezek nemcsak ebben a kötetben, de városi intézmények falain is felbukkantak.

Már csak azért is, mert a 15 kép alkotói koruk elismert művészei voltak. Sőt, a négy képet jegyző Rozanits Tibor – A szolnoki vár, Délelőtti belváros a Megyei Tanács épületével, Várkonyi István tér, Őszi Tiszapart – művei ma is keresettek, az aukciós házak kínálatában 15-20 ezer forintért kínálják őket. Az Őszi Tiszapart című képe ma is bárhol kirakható lenne, bár a magam részéről a címe miatt inkább a Megyei Tanácsos – fiatalabbak kedvéért, megyei önkormányzat – képéért, a régi város egy pillanatának megőrzése okán pedig a Várkonyi teres képéért rajongok. Ez utóbbinak bal oldalán ugyanis – a mai játszótér helyén – még ott vannak azok a földszintes, régi szolnoki házak, amelyek egykor a Tabán végét jelenthették.

A legtöbb képpel Veszprémi Endre van jelen az albumban, amelyek azért érdekesek, mert mindegyik olyasmit ábrázol, ami mára eltűnt. Nézzék meg a címlapképnek berakott pártbizottságos képet! Hol van már a Szapáryról a középső járdasziget? Vagy vessenek egy pillantást a Látkép a Tisza-hídról című képre! Hát igen, a Daminak ma már csak a hűlt helye van meg. És a Szigligeti Színháza a Tisza Szállóval című kép is a régi teátrumot mutatja még. A mából nézve számomra a legkedvesebb Veszprémi alkotás mégis a Tiszamenti Vegyiművek című.

Természetesen nemcsak ő örökített meg ipari üzemet, hanem Bokros László grafikus is, aki az A szolnoki Művésztelep című kép mellett a MÁV Járműjavító Vállalat című alkotással is jelen van az albumban. Persze nem véletlenül, és nem azért, mert a korabeli művészeknek elment az eszük. Hanem azért, mert ez az album – ahogy az elején található pár soros bevezető írja – a város 900 éves történelmét akarja bemutatni, amiben a legjelentősebb fejlődés a felszabadulás után következett be. Ezért van az, hogy a vár ábrázolásán és három tájképen kívül többségében az akkor alig 30 éves szocializmus „sikerei” jelennek meg a könyvben.

Egyébként ízlésesen és olykor zseniálisan. Pataky Béla Olajbányászok című képe, amely egyedül ábrázol embereket is, és ha nem ebben az albumban lenne, nem kötődne Szolnokhoz, gyönyörű munka. És igazság szerint a Kossuth teret mutató képe is szerintem az egyik legjobb rajz a könyvben. Egyébként az öt művész közül ő az egyetlen, aki Szolnokon született.

A húszas-harmincas évek fordulóján született öt művész – akik a képek készítése idején negyvenes éveikben járó, már befutott, ismert alkotók voltak – mindegyike kötődik valahogy Szolnokhoz. A Tabán című képével jelen lévő Palicz József például bő évtizedig volt a Művésztelep lakója. De a többiek is felbukkantak ott, és sokuknak úgynevezett köztéri – azaz elvileg bárki által megtekinthető – alkotása is került a városba. Hogy Bokros László alkotása az egykori gyerekvárosban vagy a Volán telepen megvan-e még, nem tudom.

Mindenesetre, aki találkozott velük szóljon! Ahogy az is, aki tud valamit a képek születésének körülményeiről vagy a titokzatos könyv kiadójáról, szerkesztőjéről!

(Ebben a cikkben csak néhány kép került be illusztrációként az albumból. A több hamarosan felkerül a blogSzolnok Album rovatába.)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Utcasoroló (75.): A legnagyobb magyarról

Szolnok legfiatalabb és talán leghosszabb körútja, ahol a város lakóinak harmad naponta megfordul. Először neve sem volt, aztán egy kommunista miniszterelnökről keresztelték el, 1990 óta pedig a legnagyobb magyar nevét viseli. A Széchenyi lakótelep 2,2 kilométeres gyűjtőútja.

Az épülő pártházból fotózva

(NYÁR) Olyan szívesen megkérdezném, hogy 1965 tavaszán miért tartotta valaki fontosnak az éppen elkészült, vagy még átadás előtt álló pártház legfelső emeletéről megörökíteni - a mából: megőrizni - a Nerfeld-palotát, pontosabban az Alföld áruházat, vagyis a Centrum sarkot.

Gondviseléstől a Béresig

Nemcsak a szolnoki patikákról tudtam meg sok mindent Berta Ferenc Gyógyszerészek, gyógyszertárak Szolnok városában 1774-1995 című "beszédes adattárából", hanem a városról is. Ugyanis egy település története ilyen mozaikokból áll össze. Amiben a felszarvazott gyógyszerésznek is helye van.

Utcasoroló (55.): Pozsonyi út

Mivel Szolnok lakóinak legalább negyede ezen az utcán keresztül érheti el a tágan vett belvárost, a többi városrészt, illetve a közlekedési csomópontokat, a Pozsonyi utat nyugodtan nevezhetjük településünk egyik ütőerének. A meglehetősen hosszú utca két jól elkülöníthető részre tagolható.