2025.08.27. (szerda)

Apa gyermekével az épülő Gépiparinál

Apa gyermekével az épülő Gépiparinál

Dátum:

Képeslap vagy inkább családi fotó? Szolnokon, az Eötvös téren járunk, szerintem 1926-ban. A háttérben már áll a Szegények otthona, balra pedig épül a Gépipari tornaterme. A fotó előterében azonban egy férfi néz a kamerába, karján kislánnyal. És a víztorony tövében is ülnek emberek.

Képeslap vagy inkább családi fotó? Szolnokon, az Eötvös téren járunk, szerintem 1926-ban. A háttérben már áll a Szegények otthona, balra pedig épül a Gépipari tornaterme. A fotó előterében azonban egy férfi néz a kamerába, karján kislánnyal. És a víztorony tövében is ülnek emberek.

Hogy a szolnoki Eötvös téri víztornyot ábrázoló fotóból képeslap lett, azt természetesen a kép hátulja bizonyítja, ahová azonban csak a címzésre szolgáló vonalakat és a szöveg helyét kijelölő léniát nyomták. Sem a kiadó, sem a fotós neve, sem a bélyeg helye nem került rá. Ugyanakkor a címlap is olyan, mintha a víztorony tartályának két oldalára, sablon nélkül, kézzel írták volna oda, hogy mit is ábrázol a felvétel. Tehát kicsit amatőr, vagy kezdő képeslapról van szó, esetleg egy „fekete” kiadásról. A birtokomban lévő, soha fel nem adott anziksznak azonban nem ezek jelentik a legnagyobb érdekességét. És még csak nem is a víztorony, ami a fotózáskor már több mint másfél évtizede szolgálta Szolnokot.

A kép előterében, a mai járda helyén egy kifejezetten jól öltözött – öltöny, nyakkendő, hosszú kabát – férfi néz a kamerába. Jobbján egy ugyancsak szépen felöltözött kislány, aki talán valami macit tart a kezében, és ugyancsak a fotóst figyeli. Kettőjük testtartása alapján számomra egyértelműnek tűnik, hogy eredetileg egy családi képről lehet szó, nem pedig egy véletlen, utcán elkapott pillanatról. Természetesen így már csak az a kérdés, hogy ki lehet ez a nagyjából 1900 körül született férfi, illetve miért és hogyan lett a családi felvételből képeslap. Félek, soha sem kapunk választ ezekre a kérdésekre.

Az viszont biztos, hogy a családi kép készítője egy olyan pillanatot örökített meg, amiről nem sok felvétel maradt az utókorra. A fotó bal szélén ugyanis éppen a szolnoki Fa- és Fémipari Szakiskola – közkeletű nevén a Gépipari – építését, pontosabban a tornaterem kivitelezését látjuk. Maga az intézmény 1927 őszére készült el, így azt feltételezem, hogy a felvételt 1926-ban készíthették. Bár a korabeli építkezések ütemét ismerve az sem kizárt, hogy egy évvel később, kora tavasszal dolgozott az ismeretlen fényképezőgép tulajdonos. A képen jól látszik, milyen technikával, szállítóeszközökkel, és anyagfelhalmozással zajlott egy-egy ilyen, korabeli beruházás.

Ami akkoriban nem volt egyedülálló az 1894 óta Eötvös József nevét viselő, korábban állatvásároknak és katonai gyakorlatoknak helyet adó téren. Az ennek a képnek a jobb szélé látható Szegények Otthona ugyanis 1925-re készült el a tér északi részén, így azt is mondhatjuk, hogy ezt a fotót csak 1925 és 1927 között csinálhatták. Miként azt is, hogy a Gépipari átadásával sem zárultak le a „nagy” építkezések a téren, hiszen a „szegényházi” templom majd csak 1933-ra készült el.

Csak megfelelő nagyítás mellett tűnik fel, hogy a gyermekét tartó férfi nem egyedül van a képen. A víztorony tövében ugyanis többen is ülnek. Három alak a torony földszintjére vivő lépcsőtől jobbra húzódott a fal tövébe, másik három pedig a Gépipari felé eső oldalnál látható. Mindkét csoport olyan, mintha gyermek és fejkendős asszony is lenne bennük. Ha jó indulatú akarok lenni, akkor a vasúttól érkező, megfáradt emberek, akik pad híján a torony tövében pihentek meg. Avagy a Gépipari építkezésén dolgozók családjai, akik éppen a családfőt várják. Kevesebb optimizmussal viszont inkább azt mondom, hogy talán a Szegények otthonából kiszorultak kuporognak ott a földön. Ami könnyen megörökítődött egy nem hivatásos fotós, nem képeslapnak szánt fényképén.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Nem lehet megunni

A Szapáry úti egykori Nemzeti Nagyszálló számomra Szolnok talán egyik legszebb, de minimum legérdekesebb utcai homlokzatú épülete. A Gerő Ignác kiadásában megjelent, körülbelül 110 éves képeslap fénykorában mutatja Fodor Dániel Grand Hoteljét. A még poros szolnoki korzón, talán egy kora tavaszi délelőttön.

Verseghy megérkezett

Ezen a második világháború előtt kiadott szolnoki képeslapon nem az előtérben lévő békás szökőkút és nem is a háttérben látható Tisza szálló az igazán érdekes, sőt még csak a közterület akkori elnevezése - Tóth Tamás park - sem, hanem a már a helyén lévő Verseghy Ferenc-szobor.

Késő Kádár-kori napsütések

Szolnok Kádár-kori címere került ennek az 1990 előtti mozaikképeslapnak a jobb felső sarkába. A képeket Csobaji Előd lőtte, és nagyjából ma is elkészíthetőek lennének. Igaz, egyiken a szökőkút nem lenne ott, a másikon egy új épület is belógna a képbe, a harmadiknál meg hullana a vakolat.

A munka ünnepe 1958-ban Szolnokon

Hihetetlen 63 év távlatából, hogy ez a felvétel Szolnok főterén, minden bizonnyal a tanácsháza előtti ideiglenes tribünről készült. Ma már csak két épület áll a megörökítettek közül. A fotó datálását egy azóta épített ház, illetve a május elsejei felvonulást biztosító munkásőrök jelenléte segíti.