Három éve állt a szolnoki színház, amikor az ismeretlen képeslapíró átutazhatott a városon. Az erdélyi Marosvásárhelytől északra fekvő Mezőpanitról indulhatott és Kecskemétre tartott egy kislánnyal, és egy Szolnokon vásárolt anzikszon üzent édesanyjának. Aki sokáig őrizhette ezt a lapot.
A blogSzolnok nyári szünetre vonul, legközelebb augusztus 21-én frissül az oldal, talán némi meglepetéssel. Akinek addig hiányzik, mindent a helyén talál, újra vagy először elolvashatók bármelyik rovat cikkei. Én a napi betűhegesztést felfüggesztem, erőt és ötleteket gyűjtök a folytatáshoz.
Bergendy István, Örkény István, Paál István, Schwajda György, Ökrös Oszkár. Közös bennük, hogy bár megérdemelnék, még sincs szobruk Szolnokon. Közterületen és középületben szobrot állítani nem magánügy. És itt most nem az édesapját tisztelő fiúról, inkább Szolnok állapotáról lenne szó.
Hat évtizeddel ezelőtt még mindig nem fejeződött be a színház felújítása. Ötven éve viszont jó ütemben haladt a piaccsarnok építése. 1983 júniusában pedig három szobrot is avattak Szolnokon. Ezekről is szó esik, de ezúttal inkább korabeli újsághirdetésekkel idézem meg a múltat.
A 36. Zounuk próbája az idő lesz. Mert első olvasás után tudom, hogy Szikszai Mihály Szolnoki tervek című dolgozatát sokszor akarom majd a jövőben fellapozni. Azt viszont még nehéz eldönteni: elektronikusan vagy kinyomtatva jobb a helyi levéltár mindig hiánypótló évkönyve.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
