Egy orosz KGB tiszt, egy amerikai CIA ügynök, egy magyar belügyes és néhány összetört szovjet színestelevízió nézett szomorúan egymásra a szolnoki Ady Endre út és Ságvári körút kereszteződésében oldalára borult ZUK platójának ponyvája alatt. Brezsnyev vonata pár perce húzott ki a főváros felé a szolnoki pályaudvarról. A baleset helyszínén az volt az érdekes, hogy a közeli autókból kiugrálók nem a sérült sofőrhöz, hanem a platóhoz rohantak.
Amennyiben elfogadjuk, hogy helyes felirat került erre a legalább 120 éves képeslapra, akkor azt mondhatjuk: a mellékelt felvétel a mai Tószagi úton, a jelenlegi Hetényi Géza kórház területén készült. Azt gondoltam, tudom azonosítani az épületet, de ez ma már szinte lehetetlen.
Lassan másfél évtizede számomra a nyár kezdetét jelzi Szolnokon. Közben meg nincs két egyforma fesztivál, amit se az állítólagos energiaválság, se a háborús vészhelyzet, se a magyar kultúra bedarálása eddig nem tudott, és remélem, soha nem is tud felszámolni. Mindegyik más, mint az előző.
A 900 éves Szolnok gazdasági eredményeit egy korabeli expo mutatta be 1975-ben a Tisza-part környékén, a Kulturális heteket pedig egyszerűen "jubileumivá" keresztelték át abban az évben. Mindkettőhöz készült emlékül adható kisplasztika, az előbbihez alumínium, utóbbihoz bronz.
A bemutató nem kezdődhet el, amíg az országgyűlési képviselő nem ért oda. A megnyitóról nem lesz tudósítás, ha azon nincs ott legalább egy polgármester vagy egy helyettes államtitkár. Az eseményeken nem a teljesítmény és a létrehozók, hanem a megjelenő politikusok fontosak.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
