Nem tudhatom, hogy a huszadik század elején miként tekintettek a szolnokiak az akkoriban sorra épülő iskolákra. Szerintem büszkék voltak. Legalábbis erre utal, hogy a helyi képeslapok kiadásban is érdekelt Gerő Ignácz üzletet látott a város új leányiskolájának megörökítésében.
Óramű pontossággal jön, sőt megy a vonat. A vagonok és az állomások tiszták. A szerelvények hosszúak és kihasználtak. Nem mondják be, hogy a vágányok mellett vigyázzunk, mert egy tehervonat vagy IC robog át az állomáson. Ja, és nem ütögetik a kerekeket. Csak működik.
A Szolnoki Magyar Királyi Állami Bánffy Katalin Leánygimnázium második világháború előtt megjelent értesítőjében olvasható az intézmény nagy szívfájdalma, miszerint a város ígéretei ellenére is úgy kellett kibocsájtaniuk az első érettségizőket, hogy azok nem láthattak tornatermet.
Szolgálati közlemény. Itt és most egy kis önünneplés és önfényezés következik, merthogy március első napjaiban a tizennegyedik évét kezdi a blogSzolnok, amit valamikor 2010. március 1-je környékén kezdtem írni és tölteni. Azóta pedig 13 év minden hétköznapjára jutott egy új bejegyzés.
Miért kell megvárni, amíg Szolnokon is tragédia történik? Mi csak kiabálhatunk, az illetékesek meg befogják a fülüket? Nem tehetek mást, mint előre halált okozó gondatlan veszélyeztetéssel vádolom Szolnok város rendőrkapitányságát és a rendőrségre talán hatni tudó városházi illetékeseket.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
