A fővárosban létezik egy viszonylag nagy park, ami 1973 óta Szolnok nevét viseli, és erre hatalmas emlékkő is utal. A téren elhelyezett, egykor Szolnokon dolgozó képzőművészek alkotásai sajnos már nincsenek a helyükön, nem úgy, mint a Zuglóiaktól kapott, és itt felállított szobor.
Horváth Gábornak alig van pár mondata a Portugálban, mozdulataival mégis monológokat mond. Nem a részegségről, hanem a reménytelenségről, ami nem sokat változott azóta, hogy Egressy Zoltán megírta ezt a klasszikust. Sebestyén Aba pedig újragondolta nekünk.
Az éppen félévszázada megnyitott Pelikán szálló "aranykoráról" is árulkodik ez a nyolcvanas évek elején készült felvétel, aminek középpontjába a Szovtranszavto, szovjet szállítmányozási vállalat autóbusza került. Akkoriban rendszeresen parkoltak ilyenek a Pelikán előtt.
Szolnoknak a negyvenes évek vége óta nincs főtere, és szerintem a Kossuth tér nem is lesz az, ha újra és újra felmerül az autóforgalom előtti állandó megnyitása. Vannak esetek, amikor érthető a tilalom feloldása, olykor én is áthajtok rajta, de mindenkit győzködnék arról, hogy ne tegyük. Sőt!
Az évtizedekkel ezelőtti március híreiben is felbukkant az 1848/49-es forradalomra való emlékezés, bár hetven, hatvan, ötven és negyven évvel ezelőtt más ünnepek, illetve az azokra való készülődés nagyobb teret kapott. Szubjektív lapszemle a szolnoki napilap egykori márciusi számaiból.
Szolnok 150 évvel ezelőtti megyeszékhellyé válásának egyik következménye volt, hogy újfajta lakhatási körülményeket kellett teremteni a városban. Szolnokon is elindult a bérházak építése.
A Tisza-parton, a Tisza szálló mögött, a sétányon parkoló autókról írtam A Kivert Biztosítékban (AKB), ami szándékom ellenére további témákban is „megszólaltatta” az olvasókat.
Az Árvát a forgatás idején 12 éves Barabás Bojtorján miatt volt érdemes elkészíteni, és legfeljebb miatta érdemes megnézni. A történet, a dialógusok és a trükkök ugyanis vállalhatatlanok.
Ez Szolnok. Ahol a fehér autó halad, ott ma parkoló van, a Beloiannisz úti házak helyén pedig a négysávos Baross utca. A 33-as még nyitva a Madas-ház földszintjén, 1973 tavaszán.
