Budapest XIV. kerületének Törökőr városrészében található a helyrajzilag Újvidék térnek nevezett közterület. A négyzet alaprajzú tér tulajdonképpen a Szugló és az Újvidék utcát vágja ketté, de innen indul az Amerikai út is. Az Újvidék tér négy szélén körbe autózható, középső része azonban forgalom elől elzárt terület. A rajta átmenő Szugló és a Variházy Oszkár utcák tulajdonképpen négy részre osztják. Egyiken egy bekerített játszótér, másik kettőn sportpályák, a negyediken pedig klasszikus, növényes közpark található. Az egésznek a közepén pedig ott áll az a kőtömbökből összeállított emlékmű, ami egyetlenként emlékeztet arra, hogy az Újvidék tér közepe 1973 óta a Szolnok park.

A park története Budapest egyesítésének centenáriumával függ össze, aminek apropóján született az a döntés, hogy a Szolnok megyét az ötvenes évek vége óta patronáló zuglói – azaz XIV. kerületi – vállalatok segítségéért cserébe, erre a területre, az alföldi megye vállalatai parkot építenek. A Zugló honlapján elérhető összeállításból tudható, hogy park kialakítását 1973. március 5-én kezdték, amihez 27 Szolnok megyei vállalat csatlakozott. Az alig két hónap alatt elkészülő parkban, a cégek anyagi hozzájárulása, illetve a dolgozók társadalmi munkájának köszönhetően kiépítették a közvilágítást, megépítettek egy játszóteret és két sportpályát, utakat alakítottak ki, illetve parkosítottak, virágosítottak. Az elkészült parkot 1973. április 29-én adta át Soós István, a Szolnok megyei tanács elnökhelyettese Zugló tanácselnökének, aki ígéretet tett a park megőrzésére. (Fotó: A megyei napilap korabeli riportképe)

Az átadáskor került a helyére a már említett, ismeretlen művésztől származó, 80×200 centis sziklaalkotás, rajta a „Pro urbe Szolnoktól 1873-1973” felirattal, utalva a főváros centenáriumára, illetve, hogy Szolnok megyétől kapták a zuglóiak a parkot. A zuglói cikk szerint a park avatásakor állították fel a játszótér mellett Simon Ferenc szobrászművész 1958-ban készült, a besenyszögi Boros bácsit ábrázoló kalapos parasztportréját. A Köztérpék oldalán, Kalaposlánynak köszönhetően viszont az olvasható, hogy Simon Ferenc szobra 1974 januárjában még a zuglói tanácsházán volt. Így sokkal valószínűbb, hogy csak 1974-ben, Szabó László Rackajuh című munkájával együtt került a térre, egy körülbelül másfél méteres posztamensre. Amiről ma már hiányzik. És senki sem tudja, mikor tűnt el. A zuglói honlap szerint néhány évvel az avatást követően, Kalaposlány kutatásai alapján viszont csak a kilencvenes évek elején, amit színesfémkereskedelem beindulása miatt inkább el tudok fogadni.

Szabó László Rackajuh című szobrát – Simon és Nagy István alkotásaihoz hasonlóan – a zuglóiak a Képzőművészeti Alap közreműködésével lebonyolított, Szolnok megyei művészeknek kiírt pályázaton választották ki. Az életnagyságú állatszobrot a játszótérrel szemben, a leginkább parkosított részen, a földből alig kiemelkedő talapzaton helyezték el. A rézlemezből, hegesztéses technikával készült alkotását azonban 1980-ban átalakították, ugyanis az állat hegyes szarvai balesetveszélyesnek bizonyultak. A módosított szarvakkal visszahelyezett szobor 1995-ben állítólag Fővárosi Állatkertbe került, de ma már ott sincs meg, így Zuglóban, a Szolnok parkban csak a fűben árválkodó talapzata őrzi emlékét.

A Szolnok parkba eredetileg tervezett negyedik képzőművészeti alkotás soha nem érkezett meg Zuglóba. Viszont Nagy István alkotása ma is áll a XVI. kerületi Centenáriumi sétányon, az azonos nevű lakótelep közepén. Így a zuglói parkban csak a két magányos talapzat és a feliratos kő emlékeztet a több mint fél évszázaddal ezelőtti kezdeményezésre, azaz Szolnok megye és a főváros XIV. kerületének „testvérvárosi” kapcsolatára. Miközben Szolnokon ma is a helyén van a Zuglóiaktól kapott Gyermekek című alkotás. A Sebestény körút és a Városmajor út kereszteződésében ráadásul nemcsak a helyén van, de néhány éve fel is újították Nagy Sándor szobrászművész alkotását.