Ijedten kopogtak az apró fekete cipők a Tisza szálló teraszán, hogy aztán színes szoknyák és sután nyakkendőkben folytatódó pantallók között furakodjon a hozzá tartozó fehér kartonruha a gyöngykavicsos kerthelyiség legtávolabbi sarka felé. A kora nyári félhomályban a bentről kikúszó zene ütemére hozta a szél a Móricz-liget fáinak illatát. A ruha fölötti kecses nyak gyöngysora a ziháló tüdő ritmusára mozdult egy ostromot túlélt fának támaszkodva.
Az egykori Nerfeld-palota második emeletéről profi fotós készíthette ezt a felvételt 1974-ben a mai Baross utca elejéről, amikor az még Beloiannisz út volt. Valószínű, hogy az ismeretlen fotós nem turisztikai emléknek szánta a felvételt, hanem a 4-es út építéséről szóló képes beszámolónak.
Elsőre semmi különös. Az utólag színezett fotó a Baross és a Szapáry kereszteződését mutatja, amiből 1905 után lett képeslap. Ott a Kindlovics-bazár, az 1-es épülete a jellegzetes tetejével, a bank homlokzata és a Sütő utca sarkán az egykori ház is. Nem is a Baross páros oldala az érdekes.
A tervező visszaemlékezése szerint, amikor a villa megrendelője meglátta az épületet a kert felől, sírva fakadt. Minden bizonnyal a következő negyven évben is többször zokogott szeretett háza sorsát látva. Ha élne, ma is potyognának a könnyei: örömében. Mert Walter Rózsi villája régi fényben ragyog.
Közel egymillió karakter és 281 bejegyzés, cikk után, 312 napos szezont követően a mai nappal véget ér a blogSzolnok 11. teljes évada. A következő 52 napban nem frissül, maximum tematikusan ismétel az oldal. Ám mielőtt nyári szünetre menne a blogSzolnok, szubjektíven visszatekint az évadra.
Hány lakótelep épült Szolnokon a Széchenyi beruházásának elindulásáig? Melyik lehetett az első szolnoki lakótelep? A Kisgyep helyén épülő városrész története e válaszokkal kezdődhet.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
