Igényes képanyag, vendégcsalogató szövegek, mából nehezen megítélhető árak. Nemcsak a hazai, de a külföldi közönségnek is. Mindössze kétszer két A4-es oldal terjedelmű, mégis 12 oldalas reklám leporelló a Tisza szállóról, a fürdőjéről, az étterméről és Szolnokról meg a környék lehetőségeiről.
Halász Gyula, a Bergendy testvérek és Debreczeni Ferenc (Cziki). Minimum e három szolnoki vonatkozása van a Tisza mozi kávézójában június 26-ig látható Azok a rockzenészek című, ahogyan Szalay Zoltán látta őket alcímű kiállításnak. Ahol harminc év rocktörténete néz le ránk a falakról.
A blogSzolnok alapvetően egy szubjektív élményportál, azaz egy szem látásmódját adja vissza. Ezért is fontosak a reakciók, mert kiderül: más szem is hasonlókat lát. Például az üzletszerű kéregetőkről.
A fotó két szélén álló jellegzetes lámpák miatt le se lehetne tagadni, hogy Szelényi László valamikor a hatvanas-hetvenes években örökítette meg a szolnoki Damjanich-emlékművet. Az ebből a fotóból lett képeslapomat pedig 1973-1974-ban adta postára egy bosszankodó utas.
Zúgóval visszaduzzasztott folyó, kulturális negyeddé varázsolt vágóhíd. Toledo és Madrid. Haszontalanul ingadozó vízszintű Zagyva, üres telekké dózerolt ipari negyedek. Szolnok (is). Nem azt mondom, hogy külföldön kolbászból van a kerítés, de sok esetben ügyesebben gazdálkodnak a töltelékkel.
Hány lakótelep épült Szolnokon a Széchenyi beruházásának elindulásáig? Melyik lehetett az első szolnoki lakótelep? A Kisgyep helyén épülő városrész története e válaszokkal kezdődhet.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
