2026.06.17. (szerda)

Damjanich és az ideiglenes állomás

Damjanich és az ideiglenes állomás

Dátum:

A fotó két szélén álló jellegzetes lámpák miatt le se lehetne tagadni, hogy Szelényi László valamikor a hatvanas-hetvenes években örökítette meg a szolnoki Damjanich-emlékművet. Az ebből a fotóból lett képeslapomat pedig 1973-1974-ban adta postára egy bosszankodó utas.

A fotó két szélén álló jellegzetes lámpák miatt le se lehetne tagadni, hogy Szelényi László valamikor a hatvanas-hetvenes években örökítette meg a szolnoki Damjanich-emlékművet. Az ebből a fotóból lett képeslapomat pedig 1973-1974-ban adta postára egy bosszankodó utas.

A Radnai Béla – akinek születési és halálozási dátuma valamilyen oknál fogva ennek a képeslapnak a hátuljára is felkerült: 1873-1923 – 1912-ben készíthette el az 1849. március 5-ei szolnoki csatának emléket állító szoborcsoportot. Köztudott, hogy az akkor már tíz éve működő Szolnoki Művésztelep közelében 1912-ben felállított emlékmű közadakozásból jöhetett létre, amihez anno még a szoborcsoport központi alakjának, Damjanich tábornoknak az özvegye is csatlakozott. A carrarai márványból készült négyalakos, diadalív alá helyezett szobor a felállítása óta a szolnoki március 15-ei megemlékezések központi helyszíne, és talán az egyetlen olyan politikai-történelmi emlékművünk, amelyet születése óta senki sem akart máshová vinni, ledönteni, átalakítani. Sőt rendszerektől függetlenül, rendszeresen jelent meg képeslapokon. Az így ránk maradt képeken maximum a szobor környezetének változását követhetjük nyomon.

Az itt mellékelt képeslappá lett fotó le sem tagadhatná, hogy a Kádár-korban született. A felvétel két szélén álló jellegzetes „ufó lámpák” a kor szüleményei, és nemcsak Szolnokon, de az egész országban megvilágították a közterületeket, sőt itt-ott még ma is felbukkan egy-egy példány belőlük. Ugyancsak jellegzetesek a kavicsos út mellett álló, a szoborra néző padok, bár ezek nem a szocializmus találmányai, viszont „tömeggyártásuk” akkor zajlott. Ha valaki ült ilyen padokon, az emlékszik: ezek sok mindenre alkalmasak voltak, kivéve a hosszabb vagy kényelmes ücsörgésre. Kisgyerekként nagyon tudtam utálni az ülőfelület és a támla között tátongó, olykor hatalmas „lyukat”, ami miatt hátradőlni nem, maximum leesni lehetett róluk. Egyébként a legalább ötven évvel ezelőtti fotón a szobor körüli park szépen rendezett, gondozott, a fák között pedig a Művésztelep első épületének kicsit szocialistára formált homlokzata bukkan elő.

Maga a felvétel nem túl különleges. Leginkább azért vette meg a gyűjteményem számára, hogy legyen Kádár-kori Damjanich-szobor ábrázolásom is. Aztán megfordítva a lapot, kiderült, a személyes üzenetek ismét különlegessé tudnak tenni egy elsőre nem túl érdekes anzikszot is. E lap hátoldalán ugyanis a szolnoki ideiglenes állomásról ír a postára adója, ahol 140 perc késés miatt kell várakoznia, így csak másnap hajnalban érhetnek „oda”. Nem hinném, hogy a címzetthez, Hódmezővásárhelyre, hiszen az 1973-74-ben sem volt olyan messze Szolnoktól. Talán inkább valami távolabbi úti célra, ahová éppen a Csongrád megyei városból indultak szolnoki átszállással. Hogy miért 1973-74-ben? Hát mert a lapon már szerepel irányítószám – amit ugye 1973. január 1-jén vezettek be -, másrészt hónap nap megjelölés is, márpedig 1975. augusztus 17-én már nem lehetett volna Szolnokon, ideiglenes állomáson várakozni.

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Zöldár a torkolatnál

Szigeti Henrik már a „szép Tisza-hídról” örökítette meg a Zagyva torkolatot. Aki viszont postázta ezt a képeslappá lett fotót, a szolnoki vártemplom tornyát már nem láthatta ilyennek.

Szabálytalanul Deáknak

Az 1904-ben Szolnokon szolgáló őrvezető lapja a postára adás napján megérkezett Kunmadarasra. Az érvényes szabályokat ugyan megszegte, de azért erre az anziksz készítői is ösztönözték.

Új év és Damjanich

Minden bizonnyal egy Pásztóról Szolnokra elszármazott hölgy küldte édesanyjának új évi üdvözletét az alig egyéves Damjanich-szoborral a nagy háború előtti utolsó békés szilveszterkor.

Nincs Szolnokon villamos!

A szolnoki „szép Tisza-hidat” mutató képeslaphoz használt fotó tulajdonképpen 1911 és 1937 között bármikor készülhetett. Ebben az esetben a képnél izgalmasabb a hátlapra írt szöveg.