Játsszuk azt, hogy egy normális országban élünk! Ahol, miként a sajtónak is elegendő egyetlen szabály, miszerint "hazudni nem szabad", ugyanúgy a politika is működik ezzel az iránymutatással. Persze a politikai hazugság olyan, mint a korrupció. Mindig csak a másik csinálja, mi sosem.
Ha megtaláljuk ezen a több mint ötvenéves fotón a szolnoki nagypostát, akkor egyértelmű lesz, hogy a városnak melyik részén járunk. A néhai Csarnok és Pillangó illetve a ma is létező Jászkürt és Baross utcákat látjuk 1971-72 körül, amikor már épült a Pelikán szálló és a vízügyi irodaház.
Nem akartam hangulatot kelteni, sőt állat- és természetvédelmi vitát sem provokálni, pláne munkavégzést számon kérni. Csal jeleztem, hogy ronda a főterünk egy része. Hát, jött reakció rendesen.
Az utca egyik házán talán szándékosan ugrik egy szarvas. És az elmúlt kétszáz év nevei sem véletlenek ennek az egykor vasúti sínek közé zárt közterületünknek, amelyik ráadásul egyedülálló Magyarországon. A környéken élők tisztelete követelte ki a Dr. Durst János utcanevet.
Számvetés 80 címmel látható az Aba-Novák Agórában Csidér Bálint, fotóművész kiállítása, miközben a Szandaszőlősi Művelődési Házban Kedvenc képeim címmel is tárlata nyílt a Jászkun Fotóklub vezetőjének. E ritka együttállásról is beszélgettünk a nyolcvanéves alkotóval.
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
Hány lakótelep épült Szolnokon a Széchenyi beruházásának elindulásáig? Melyik lehetett az első szolnoki lakótelep? A Kisgyep helyén épülő városrész története e válaszokkal kezdődhet.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
