Ajándék lónak ne nézd a fogát! És a bekerülési költségét, a célját meg az adótartalmát? Magyar hagyomány az adókerülés. Amin nem javít, amikor a politikusaink valakiktől, valamiért kapott dolgokat nagylelkűen, ingyen osztogatnak reménybeli választóiknak. De semmi sincs ingyen.
A Szapáry útról az úgynevezett Árkádok mögötti parkolóhoz vagy a Magyar utcához egy "dupla kapun" keresztül vezet az út. Viszont, ha nem a megfelelő átjáróba hajtunk be, könnyen szemben találhatjuk magunkat egy másik autóssal. Ezért van ott egy behajtani tilos tábla. Ami most is ott van, csak rossz fele néz, kikukucskál a Szapáry vége felé. Az elsőbbségadás kötelező tábla meg követi "tekintetével". Továbbra is "olcsó játék hülye gyerekeknek" Szolnokon a KRESZ-táblák elcsavargatása. De lehet belőle gondatlan vagy szándékos veszélyeztetés is.
Losonczi Pál Októberi Forradalom Érdemrendje számomra épp annyira érdekes, mint az utolsó királyunk koronázási díszebédjének menülapja, vagy Fülöp herceg dedikált fotója. Protokoll és diplomácia címen egy eklektikus, inkább szórakoztató, mint értékes tárlat a Damjanich Múzeumban.
Bízom benne, hogy a blogSzolnok olvasóinak a hely megjelölése nélkül is egyértelmű, hol készült ez a képeslappá lett felvétel. Aminek az igazi érdekessége egyrészt a háború előtti tiszai strand megörökítése, másrészt, hogy amikor ezt a lapot postára adták, a szép szolnoki híd már nem létezett.
"Ami jó, az vagy hizlal, vagy erkölcstelen." Ezt a szállóigévé lett mondatot annak a szolnoki születésű írónak tulajdonítják, akiknek regényeiből a rendszerváltás előtt több mint 10 milliót adtak el, azaz minden magyarnak legalább egy könyve van tőle. Tehát Szolnokon is 75-80 ezer kötete lehet.
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
Hány lakótelep épült Szolnokon a Széchenyi beruházásának elindulásáig? Melyik lehetett az első szolnoki lakótelep? A Kisgyep helyén épülő városrész története e válaszokkal kezdődhet.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
