Szolnok egyik közel háromszáz éves utcája, aminek azonban ma már egyetlen lakója sincs, holott nyolc kapu is nyílik róla. Csak a hatvanas évek elején lett nyílegyenes, korábban derékszögű utca volt. Ma már a Templom utcát és a Tiszaparti sétányt kötő össze a rövidke Szigony utca.
Ha elsőre nem ugrana be, hogy ki volt Réber László, akkor javaslom egy Janikovszky Éva, esetleg Lázár Ervin vagy valamelyik Mándy Iván ifjúsági könyv rajzainak felidézését. Na, ugye! Vonalba zárt történetek a székesfehérvári Hetedhét játékmúzeumban. Szívmelengetően.
Szolnokon még az új építésű házak esőcsatornái is általában az utcákon érnek véget, hát még a régebbieké. Az esővíz így a járdákra, utakra csordogál, emiatt pedig telente nemcsak jégpáncélok lesznek, hanem a résekbe folyó és megfagyó víz ereje miatt tavaszra, nyárra romok is. Seggre esni is kellemetlen. Rossz utakon járni vagy folyamatosan felújítani meg pénzkidobás. De legalább szemmel látható, hol folyik el feleslegesen nagyon sok pénzünk.
Hogy ki ütött vissza először, abba most sem mennék bele. Miként az érintettek szellemi, erkölcsi és szakmai képességeinek taglalásába sem, mert hiszem, hogy minden országnak olyan politikusai vannak, amilyeneket a polgárai megérdemelnek. Nem lesz könnyű a 2022. Ne tessék vegzálni!
Családi mozi. Már ha idős szüleinket vagy nagyszüleinket visszük el rá. Oscar esélyes, ha ezt jelöli Magyarország a díjra. Igazi hazai színészparádé, ami nem véletlen, hisz egy Oscar-díjas rendező filmjében mindenki benne akar lenni. Deák Kristóf Az unoka című mozija nagyon jó évindítás.
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
Hány lakótelep épült Szolnokon a Széchenyi beruházásának elindulásáig? Melyik lehetett az első szolnoki lakótelep? A Kisgyep helyén épülő városrész története e válaszokkal kezdődhet.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
