Átlagos szombat reggel Szolnok egykori korzóján, a Szapáry úton, a valamikor szebb napokat megélt Nemzeti szálló - ma két nemzetközi bank fiókja - előtt. Reggel nyolc óra után pár perccel az ott lévő buszmegállóhoz tartozó padoknál. Persze, bunkó, aki szemetel, védhetetlen. De szerintem szombat reggel nyolcig akár takarítani is lehetne a város éjszakai életének a helyszíneit. A vendéglátósok költségén. Annyit érne, mint két hét alatt végigsikálni a Szapáry utca másik oldalát, aminek az árából egy évig lehetne szombat reggel ugyanitt takarítani.
Akármilyen hihetetlen is, de az itt látható fotó nem 2009-ben, a néhai Damjanich uszoda bontásakor készült, hanem nagyjából hatvan évvel korábban, Szolnok második (!) uszodájának az építésekor, 1948-ban. A mai Béres sétány gesztenyefái is fiatal csemeték még. Kép egy családi albumból.
Az Építészfórum portálon jelent meg az "Egy kulissza, és ami mögötte van - Hét lakásos társasház Debrecenben" című írás, amit többen is a figyelmembe ajánlottak. Én is így teszek, hátha emiatt menekülnek meg Mária, Mészáros Lőrinc, József Attila utcai szolnoki házak vagy a homlokzataik.
Nem nekem dedikálta az Ismeretlen Szolnok című könyvét Szabó Barna. Mivel a nemrég megszerzett példányban ott az aláírása, büszkén mondom, ezt a Szolnokon kiadott könyvet "Szolnok szerelmes krónikása", "az egyetlen szolnoki újságíró" biztosan a kezébe tartotta. Nyolcvan év választ el bennünket.
Érzéketlen alak vagyok, aki nem érzi át az adakozók, a gyűjtők emelkedett szándékát, hiába mutogatják azt a közösségi oldalakon, a televízióban és mindenütt, ahol egynél több embernek lehet büszkélkedni a jósággal. Hiba van a rendszerben, tévedés a feladatokban. Nem náluk, nálunk!
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
Hány lakótelep épült Szolnokon a Széchenyi beruházásának elindulásáig? Melyik lehetett az első szolnoki lakótelep? A Kisgyep helyén épülő városrész története e válaszokkal kezdődhet.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
