Az SZTK-t 1955 februárjára sem sikerült átadni, és csúszott az Áchim úti iskola építése is. Tíz évvel később felújították az SZTK előtti teret, és bontották a Kereskedelmi Bankot. Újabb tíz év múlva 100 kukát kapott a város. A Tiszaligeti strandon pedig 1985-ben új hévízkutat fúrtak. Régi lapok hírei.
Nemzeti ünnepeinkhez hasonlóan üresíti ki a politika az emléknapokat, pedig vannak olyanok, amelyek felkiáltójelek lehetnének. Mindenki vérmérséklete szerint átléphet február 25-én, a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján, de bele is gondolhat elképesztő aktualitásába.
Hetek óta "díszíti" a szolnoki állomás egyik "kötelező kommunikációs elemét" ez a festett felirat. Ezek szerint ez sem a MÁV-ot, sem a vasúti őröket, sem a rendőröket nem zavarja, ami azért további kérdéseket is felvet. Ezek közül csak az egyik, hogy az uniós és az állami források elköltését felügyelő, és a felesleges kommunikációt ellenőrző hivatal munkatársai mivel is töltik az idejüket? De inkább törődjünk magunkkal! Ahol a kisebbséget ütik, ott a többség is nagyon nagy bajban van.
Lehet játékfilmet csinálni abból, hogy mi van egy pelenkában? Akinek van csemetéje vagy vigyázott már apróságokra, azt talán érzi az ilyesmi fontosságát. A magyar filmgyártás elmúlt negyedévének sikerfilmjei mellett érdemes az árnyékba kerülőkre is figyelni. Például a Sünvadászatra.
Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság szolnoki bérpalotájáról talán azért készült viszonylag kevés, kifejezetten az épületre fókuszáló fotó az első világháború előtt, mert egy nagyon fontos dologban különbözött a bérházaktól. Persze nem kizárt, hogy a szolnoki "palotasoron" ez elvárás volt.
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
Harminchét év után Jakab Dezső és Komor Marcell, illetve az épületeik miatt szerettem volna Szabadkára menni. Egy végtelenül kedves, kozmopolita, megfizethető, kávéházazó várost találtam.
A belvárosi nagytemplom toronysisakja még egyáltalán nem menekült meg. Az ezért (is) küzdő Dombi Gábor műemlékvédelmi szakértőt arról kérdeztük, hogy áll a sisak megmentésének ügye.
