Mi történt 77 évvel ezelőtt Szolnokon? Távolról, két nagyhatalom szemszögéből nézve, közel egy hónapos harcok után gazdát cserélt a város. Amiből a még itt lévő szolnokiak azt érzékelhették, hogy elhallgattak a fegyverek és új megszállók vették át az irányítást. Mi dolgunk ezzel a nappal?
Van, aki festékkel jár a parkerdőbe? És míg más a csendet és a színeket élvezi, ő a mázolásban leli örömét? Összefestve például a Széchenyi parkerdőben a fa feldolgozásáról szóló, ártatlan táblát. Graffitis körökben biztosan tudják, ki lehet az a fafejű, sötét, tapló Maxi, aki ezt elkövette. Aki büszke lehet magára, sőt némi kielégülést is stimulálhatott primitív agyában. Szerintem az ilyen fafejűek feldolgozásáról is kerülhetne ki tábla.
A harminchat éve színpadon álló Mészáros István Pulcher három különböző karaktert alakít a Verebes István által rendezett Ember, ember és ember című, a Szín-Mű-Helyben látható előadásban. Az önmeghatározása szerint színészkedő íróval a bemutató előtt beszélgettünk a jutalomjátékról.
Önkiválasztós módszer, manekenek és szalagkazettás magnetofon. Csak pár évtizedes szavak és kifejezések, amelyek Szolnok 60, 50 és 40 évvel ezelőtti múltjában bukkannak fel. Amikor épült az új Tisza-híd, megakadt a Vízügyi székház kivitelezése és elfogadták a Centrum sarok beruházási tervét.
Apró részletek utalnak arra, hogy ez a fotó 1963. május 1-jén készült a szolnoki Kossuth téren, nagyjából a Magyar utcai torkolattól. Érdemes összehasonlítani ezt a képet az éppen két hónappal korábban ugyanitt bemutatott fotóval, mert jól látszik, öt év alatt mennyit változott Szolnok főtere.
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
Hány lakótelep épült Szolnokon a Széchenyi beruházásának elindulásáig? Melyik lehetett az első szolnoki lakótelep? A Kisgyep helyén épülő városrész története e válaszokkal kezdődhet.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
