Talán két éve készült el az egykori szolnoki vár úgynevezett Vízi kapuja, amin keresztül a Tiszához lehet lejutni. Éppen azóta figyelem a kapu oldalfalából meredező kábelcsonkokat, pár centire a turistaút jelzésétől és a hely leírásától. Talán a törökök hagyták itt? Vagy a törökökre emlékeztet? Netán későbbi korok mementója? Vagy a jelen slendriánságának a jele? A pályázat lezárása után ennyire nem számít senkinek, hogy mi készült vagy nem készült el? Végül is Szolnokot akarjuk megmutatni a turistáknak.
A pártpolitika beszökött a filmszínházainkba, ám ennek örülhetnek a mozisok, mert az Elk*rtuk jegybevételei kárpótolják őket a pandémia utáni visszaesésért. A filmről, mint filmről is érdemes lenne beszélni, amire sajnos nem a vállalható színészi játékok és a képek miatt fogunk emlékezni.
Hétköznap a Beloiannisz út és a Ságvári körút kereszteződésénél valamikor a nyolcvanas évek elején. Használható a gyalogos aluljáró, csak a kiválasztottak parkolhatnak a pártház előtt, és a Sütő utca sarkán sem áll még a bankszékház. Mert akkor Szolnokon is szocializmus honolt.
Egyre inkább azt gondolom, minél kisebb egy település, annál nagyobb kincseket rejthet a közelmúltunkból. Talán azért, mert sem a pályázatírók, sem a kivitelezők, sem a politikusok fantáziáját nem mozgatják meg a beruházásaik. Így eddig megúszták a múltromboló átépítéseket is.
Szolnoki vár látogatóközpont, Szigligeti Színház, Tiszaligeti fürdő, Tünde cukrászda, Tisza parki fagyizó. Közös bennük, hogy ha minden az ígéretek szerint alakul, akkor már használhatnánk őket. Persze csúszott az M4-es elkerülő, csúszik a vasútállomás rekonstrukciója és hol van a citromsavgyár.
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
Hány lakótelep épült Szolnokon a Széchenyi beruházásának elindulásáig? Melyik lehetett az első szolnoki lakótelep? A Kisgyep helyén épülő városrész története e válaszokkal kezdődhet.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
