Az illatról pont olyan nehéz írni, mint az ízekről. Egy csokor friss levendula mellett ülök, és néha bódító töménységgel árasztja fenséges illatát, amit nem tudok megunni. Szolnok határában szedtük. Arról a 2200 Tihanyból származó tőről, amelyek a Milléri levendulakertet alkotják.
A szolnoki zsinagóga előtt álló és a kamerába néző férfi biztos, hogy nem a mai Sóház utca végén ácsorgott, amikor ez a kép készült. Viszont nem lepődnék meg, ha kiderülne, a fővárosi "Gancz telepen" élő Gizuskának küldött lap postára adója ő volt, aki így egy ősszelfin küldte el szolnoki üdvözletét.
Napok óta rekkenő a hőség. Közben lassan eltűnik Szolnok alól a Tisza. Máshol kincset érő ivóvizet szórunk szét. A fáink állnak vesztésre. A forróságnak jobb a PR-ja, mint a hóesésnek és a felhőszakadásnak, hisz nem követelünk azonnali megoldásokat. Tétován tűrünk és maradunk a saját levünkben.
Egy rockfotós naplója Szolnokon címmel nyílik július 1-jén Vértes György fotóriporter kiállítása a Tisza mozi kávézójában. A képek Vértes György közel négy és fél évtizedes munkásságának könnyűzenei vonatkozásából adnak keresztmetszetet hazai és külföldi sztárokkal. Az alkotóval beszélgettünk.
A múltunknak is kell a reklám. Azaz múltunk feldolgozására is ráfér a marketing, hogy azok, akiknek tanulniuk kellene belőle, rábukkanjanak a leckékre. Erre kiválóan alkalmas a Szovjetunióba disszidálni akaró egykori diák sztorija. Ez a cégére a 35. Zounuknak, ami aztán letehetetlen.
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
Hány lakótelep épült Szolnokon a Széchenyi beruházásának elindulásáig? Melyik lehetett az első szolnoki lakótelep? A Kisgyep helyén épülő városrész története e válaszokkal kezdődhet.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
