A szolnoki zsinagóga előtt álló és a kamerába néző férfi biztos, hogy nem a mai Sóház utca végén ácsorgott, amikor ez a kép készült. Viszont nem lepődnék meg, ha kiderülne, a fővárosi „Gancz telepen” élő Gizuskának küldött lap postára adója ő volt, aki így egy ősszelfin küldte el szolnoki üdvözletét.

Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a Háy Géza szolnoki papírkereskedő által kiadott képeslaphoz használt fotó valamikor 1899 ősze és 1905 között készült. Egyrészt azért, mert a szolnoki zsinagóga már teljes pompájában a kovácsoltvas kerítésével együtt látható a képen, ami ugye csak 1899 után fordulhat elő. Másrészt ez a képeslap még úgynevezett hosszú címzéses – azaz a hátlapján csak a bélyegnek és a címzésnek volt helye, személyes szavaknak nem -, márpedig az ilyen anzikszok 1905-ig voltak forgalomban Magyarországon. Ha esetleg feltételezhetjük azt is, hogy Háy Géza nemcsak a nyomdáját, de a papírkereskedését is csak 1901-ben nyitotta meg Szolnokon, akkor tovább szűkíthető e kép készítésének intervalluma. Bár azt hiszem, közel 120 év távlatából néhány éve ide vagy oda, igazán nem számít.

A magam részéről teljesen biztos vagyok abban, hogy ez a képeslappá lett fotó egy utólag szerkesztett, erősen retusált felvétel. Érdemes megnézni a képen távolabb álló kalapos férfiak csoportját és a mellettük lévő villanypóznát, és e kettő aránya már gyanússá teszi a képet. Igaz, ugyanez mondható el a képeslap előterében álló hat hölgy és két férfi alkotta csoportról is, akik nem lehetnének ekkorák egy eredeti helyszínen készült fotón. Ha pedig egy kicsit jobban megnézzük a képet, akkor nemcsak azt vehetjük észre, hogy a bal szélen álló villanypóznáról induló vezetékek egyszer csak eltűnnek a levegőben, de a ránk néző férfi hátra tett keze mellett, a zsinagóga kerítésén ülő gyerekeket is. Akiknek a mérete már igazodik a „tájhoz”, miközben sokkal melegebben vannak felöltözve, mint a tavaszias, nyárias ruhát viselők a kép előterében.

Erős a gyanúm tehát, hogy a mai Templom út és Tiszai Hajósok tere találkozását a Sóház utca felől megörökített képen eredetileg csak a zsinagóga, a kerítésén ülő gyerekek, illetve a Belvárosi nagytemplom, a házak, a fák, a villanypóznák és a macskaköves út voltak rajta. Aztán az ügyes kereskedő utólag szerkesztette össze az eredeti felvételt egy vagy több műtermi fotóval. Sőt, azon se lennék meglepődve, ha a felénk – azaz a kamera felé – néző kalapos férfi maga a megrendelő, az anziksz elküldője lenne, és a korabeli fotóműtermek különleges attrakciója lett volna az ilyen képeslapok készítése. Nem kellett sok idő és még bonyolult technika sem egy ilyen ősszelfi előállításához. Szépreményű Horváth Gizuska úrhölgy Budapesten, a Kőbányai úti Gancz telep egyik házában ebből biztosan tudhatta, hogy kitől kapta a lapot, és az illető egy igazi gavallér, ha már ilyesmire költ.

Persze lehet, hogy tévedek. Mert mondjuk, nem igazán tudom megmagyarázni azt a bélyegzőt, ami az anziksz szöveges oldalának bal felső sarkába került „Flaschner József M. Á. vasúti alkalmazott” felirattal. Elképzelhető, hogy ez a József csak a lap postázója volt. Miként az is, hogy a lap forgalmazója. De akár a képről ránk néző úriember is lehetett, aki ebben az esetben tényleg nagyon menő figura volt.

Az mindenesetre tény, hogy ha levesszük a képről az utólag rászerkesztett alakokat, akkor egy nagyon szép, minimum 120 éves szolnoki utcaképet kapunk. Két templommal, a mai Tisza mozi és Szegő Gábor Általános Iskola helyével, a város kiterjedt villamosításának egyértelmű bizonyítékaival, a macskaköves úttal és a Templom utca házaival. Már így is különlegesség lehetne ez a kép. Ám a később rászerkesztett szereplők rávernek a helyszínre, arról nem is beszélve, hogy így a korabeli középosztály viseletéről is képet kaphatunk. Azok a kalapok!