Egy múzeumnak az is feladata, hogy fejet hajthassunk az eltűnő helyi mesterek előtt. Bízva abban, hogy lesz, aki megállítja az elmúlást. Mert az nem lehet, hogy a majdnem feledésbe merült szolnoki csipke végül eltűnjön! A Damjanich múzeum Szolnoki öltések kiállítása ezért nem a múltról szól.
Minden bizonnyal köztisztasági szakembert és városmarketingest sem képeznek Szolnokon, így a város főterén - a néhai Múzeum étterem helyén - lévő Szakmák palotájába napok óta csak széttaposott galambszaron és sáros levélmaradványokon keresztül lehet(ne) bejutni. Van kedve bárkinek egy ilyen igényes helyen szakmákról és tanulási lehetőségekről érdeklődni? Bár lehet, hogy nem is az adott szakmák hiányoznak, csak egy söprű, némi víz, a példamutatás és a szándék. Vagy maga a csoda?
Sajnos nem tudom, ki fotózhatta le a még épülő pártházból a Nerfeld-palotát 1964 vagy 1965 kora tavaszán, munkanapon, déltájban, megörökítve ezzel a mai Szapáry út elejét is. Mindez akkor történt, amikor a Ságvári még nem volt körút, a Nerfeld-palotában pedig nem a Centrum áruház működött.
Szolnok első világháború előtti történelme elevenedik meg ismét fotókon, képeslapokon és térképeken az Élő blogSzolnok Anno újra induló sorozatának idei első előadásán, február 10-én, a Tisza moziban. Egy öninterjúban elmondom, hogy a tavalyi 21 előadás után, miért térünk vissza a kályhához.
Pólya Tibor az 1926-ban megnyílt Corvin áruház reklám- és kirakattervező részlegének is dolgozott. Ludvig Ede aviatikus, aki már a 19. század végén elkészítette a helikopter tervét, Szolnokon született. A Szolnok főterén is sokáig világító Elegant márka 1966-ban, Józsefvárosban született.
Ez a fotó régebben készült – minimum 50 éve –, mint ahány éves a képen megörökített Tisza szálló, ami 1975-ben is még csak 48 éve működött. E soha postára nem adott lapnak a hátulján Szolnokot kétszer is köszöntik.
A nyár legforróbb ötven napjában Szolnokról megjelent cikkek 75%-a valamilyen bűnügy kapcsán említette a várost. A kultúra és a gazdaság együttesen nem érte el a 7%-ot. Hírünk az országban.
Az alföldi gátak teteje a legtöbb esetben hullámos és gazos, tehát azt is mondhatnánk a szolnoki Zagyva-gát művésztelep melletti részére, hogy nincs itt semmi látnivaló. Meg máshol a város parkjai, zöldterületei rendben vannak. Én is csak azért citálom a milliárdos beruházással várfallá lett gátat, hogy mielőtt újabb közterületek megújítására pályázik Szolnok, gondoljuk át: mit tudunk kezdeni a meglévőkkel.
A Házmesterek a vészkorszakban című könyvet azoknak ajánlom, akik még hisznek abban, hogy a történelem ismételheti önmagát, ezért kíváncsiak, miként lesz a kisember gonosszá.
