Működhet-e Szolnokon bármi is rosszul? Ha nem, akkor ezt a cikket teljesen felesleges elolvasni. Pláne szubjektív véleményekkel teli jelentést írni róla, hogy az illetékesnek ne raboljam az idejét. Amennyiben a válasz igen, még mindig sok kérdés adódik: például szabad-e a hibákról beszélni?
A MÁV strandon tanultam meg úszni. A nagymedence lelátója alatt lévő, 42 évvel ezelőtt hatalmasnak tűnő fedett medencében. Azóta talán nem is jártam a Véső úti fürdőben. Igaz, 17 éve nem is nagyon lett volna rá lehetőségem. De talán majd most, amikor újra kinyit a 91 éves uszoda.
A Hatvanas előtt találkoztak először. Több mint három évtizede a Kadi büfé vendégei voltak, és Kukujára is emlékeznek. Bérczes László Mucsi Zoltán című beszélgetőkönyvében annyi a szolnoki utalás, hogy nem szolnokiaknak szóló lábjegyzetekkel kellene ellátni.
Az 1902-ben megnyílt és 118 év után nemcsak megújult, de ki is bővített Szolnoki Művésztelepről az első húsz évében viszonylag sok képeslap született. Számomra meglepő, hogy az 1920-as évektől - legalábbis a saját gyűjteményemben - lényegében nincs a telepről képeslap.
Szolnok egyik, fiatalok körében is közkedvelt szórakozóhelye előtt, már közterületen, az utcán hónapok óta vígan virágzik a gaz. Gondolom bent nagy gondot fordítanak a 18 éven aluliak és ittas személyek ki nem szolgálására, illetve a koronavírus megelőzésére, így az épület előtti gyomtalanításra már nem jut idő. Meg nem is az ő területükön nő a gaz, mi közük lenne hozzá? Más tulajdonával sem akarnak babrálni. Gondolom én.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
Az árnyékokkal díszített, vakolatlan tömb Szolnok kellős közepétől méternyire áll. 130 éve. Ez volt a 20 évvel korábban megyeszékhellyé tett város első bálterme. Amíg nem volt színházépületünk, itt léptek fel a vándortársulatok. Majd némafilmeket vetítettek benne, a harmincas évek elején pedig ezen a helyen nyílt meg a Szolnoki Mozgó. Sokan Vörös Csillag, vagy Nemzeti moziként emlékeznek az épületre. Ma fa nő a tetején. Húsz éve várjuk, hogy más képet mutasson a Sütő utca felé.
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
