Ha anno nem kap engedélyt a Kereskedelmi Bank, hogy a Szapáry és a Gorove utcák torkolatához szecessziós bérházat építsen, valószínűleg nem marad fenn ennyi fotó Szolnok korzójáról sem. Mert Szigeti Henrik nem bérelhetett volna műtermet annak a háznak a második emeleten.
Százhúsz, többnyire fából készült lépcső. El is felejtettem, hány "emelet". Olykor teljes sötétség. A nagyharang mellett léptem ki a Belvárosi Nagytemplom tornyán körbefutó vaserkélyére, ami lassan túl van a felújításon. Nem kisebb élmény a feljutás, mint a látvány. (Galéria)
A Tallinn városrész egyik fáján élő mókuscsalád feje megunta, hogy olykor nem tudja használni odúja bejáratát, mert mindenféle alakok pont a bejárata elé parkolnak. Szerzett hát egy jól megfogalmazott, rikító színű táblát, pár nagyobb szöget, meg egy kalapácsot. De nem tudta felszögelni a táblát, mert a mancsaival csak egy mogyorót bír el. Szerencsére a Vásárhelyi Pál utca egyik lakója is hasonlóan érzett, és ő már tudta használni a kalapácsot, a fát meg nem kérdezték. Így most rend van a Tallinn városrész egyik bejáratánál.
Szolnokra beszökött Párizs. Egy nyári vasárnapon ott bóklászott kicsit a Tisza-partján, a gesztenyefák alatt. Friss fuvallatot hozott, festményeket, rajzokat, művészi installációkat, hogy aztán elvigye a förgeteg. Fiatalok hozták, de nem hagyhatjuk, hogy csak egyszeri legyen, ami megismételhető.
Ha nincs a koronavírus okozta járványhelyzet, akkor 2020. június 16-án elindult volna a 15. Tiszavirág Fesztivál. Az idén elmaradt rendezvényről és a jövő évi tervekről Kovács Ákossal, a fesztivál megálmodójával és főszervezőjével beszélgettünk. Ígér, 2021-ben mindent bepótolhatunk.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
Az árnyékokkal díszített, vakolatlan tömb Szolnok kellős közepétől méternyire áll. 130 éve. Ez volt a 20 évvel korábban megyeszékhellyé tett város első bálterme. Amíg nem volt színházépületünk, itt léptek fel a vándortársulatok. Majd némafilmeket vetítettek benne, a harmincas évek elején pedig ezen a helyen nyílt meg a Szolnoki Mozgó. Sokan Vörös Csillag, vagy Nemzeti moziként emlékeznek az épületre. Ma fa nő a tetején. Húsz éve várjuk, hogy más képet mutasson a Sütő utca felé.
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
